Kemény Zsigmond hátrahagyott munkái

 Irodalmunk kincsének jelentékeny gazdagodása az a könyv, a melyben báró Kemény Zsigmond eddig ismeretlen, illetőleg végleg elveszettnek hitt munkái kerülnek napvilágra. A könyvet Papp Ferencz adta ki, a kinek szerencsés véletlen juttatta kezébe a nagy író eddig lappangott kéziratait: életrajzi adatok kutatása közben járt a Maros mentén és a Mezőségen s Pusztakamarásra érve, a hol Kemény tudvalevőleg élete szomorú végnapjait töltötte s a hol meg is halt.

Kemény Anna bárónő mutatta meg neki a családi levéltárban azt a terjedelmes irat-csomagot, a mely az író hátrahagyott munkáit tartalmazza. Az iratok alighanem sokáig heverhettek padláson vagy más nem nekik való helyen, mert sok nyoma van rajtuk az időjárás viszontagságainak és az egerek pusztító munkájának.

Nyilván sokáig nem volt, a ki figyelmes szemmel megvizsgálta volna őket s észrevette volna becsüket. Ennek tulajdonítható, hogy az iratok nagy össze-visszaságban voltak, csak ügygyel-bajjal lehetett az összetartozó íveket és lapokat összeállítani s a munka végén kiderült, hogy csupa töredék darabokat tartalmaznak.

Töredékben vannak még olyanok is, melyekről egykorú följegyzések mint teljesen kész művekről emlékeznek meg. Kemény hat művének maradtak fenn kisebb-nagyobb részletei. Az első az Izabella királyné és a remete czímű regény, a melynek háttere Erdély Izabella királyné korában való története, tragikai főalakja Martinuzzi s tárgya tulajdonképen a geniális Paulinus barát küzdelme a királynéval nagy perspektívája politikai tervei érdekében.

Ez a regény csak egyes részeiben maradt fenn, de a szövegből s a hozzá irt s szintén fenmaradt függelékekből rekonstruálni lehet kompozícziójának fő vonásait, tragikai történetének kifejtése módját. A másik az Élet és ábránd czímű regény. Kemény egyetlen nem magyar tárgyú munkája, mely Camoens, a portugál költő életét foglalja cselekvénybe.

Ez maradt fenn a legteljesebben, úgy hogy csaknem hézag nélküli fogalmat alkothatunk róla; már megjelent a Budapest Szemle tavalyi évfolyamában s már akkor is nagy figyelmet keltett. A harmadik mű egy kisebb töredék a Hírlapszerkesztő naplója czímű regényből, alig néhány lapra terjedő darab, a melyből alig tudni meg többet, mint hogy Kemény Erdélynek a negyvenes években való politikai mozgalmait és állapotait akarta rajzolni.

Bizonyos rokonságban áll az író Férj és nő czímű ismert regényével, a melybe az egykor teljesen elkészült fiatalabbkori munka egyes részeit valószínűleg bele is dolgozta s talán ezért is maradt fenn oly kevés belőle. A negyedik mű Históriai töredék czímű töredék tanulmányból való, mely Erdély történetének különösen Mátyás király halálától Martinuzzi haláláig terjedő szakát rajzolja meg. 

Valószínűleg mellékterménye Kemény Izabella királyné és a remete és Zord idő czímű regényében folytatott történelmi tanulmányainak. Politikai irodalmunk szempontjából nagyon érdekes az ötödik mű, a mely Kemény legnagyobb politikai tanulmányának, a Korteskedés és ellenszerei czíműnek első tervrajza. A hatodik mű végül egy Anna nevű drámai költeménynek, Kemény egyetlen ismert verses munkájának egy kisebb darabja.