A halak emlékező tehetségéről

Edinger L. német búvár újabban a halak lélektanával foglalkozik s vizsgálatai körébe vonja azt a kérdést is, vajjon van-e a halaknak emlékező tehetségök.

 

E czélból kérdést intéz nemcsak szaktársaihoz, hanem a természetkedvelőkhöz általában, van-e tudomásuk a halak életében nyilvánuló jelenségekről, melyek őt tanulmányaiban támogathatják. Erről a tárgyról értekezik a "Revue Scientifique" egyik legújabb számában Giard Alfréd is.

 

Ő határozottan a mellett foglal állást, hogy a halak értelmi foka nem csekély. Bizonyságul felemlíti a Rita Sacerdotum nevű halat, mely Burma (Hátsó-India) folyóiban, nevezetesen pedig az Irawadi-ban él. Szentnek tartják s ezért halászata szigorúan el van tiltva. A jámbor bennszülöttek rizzsel s banánával etetik e halakat, melyek már annyira kivetkőztek természetes félénkségökből, hogy hivogató szóra előjönnek s kézből is elveszik a táplálékot; de még akkor sem menekülnek, ha valamely lelkesebb imádójok a vízből kiveszi s czirógatja őket.

 

A halak emlékező tehetsége mellett bizonyít az is, hogy a pisztrág-félék, melyeknek legnagyobb része ikrázás idején a tengerből a folyóba vándorol, pontosan minden évben ugyanazon helyeket keresik fel, a mit úgy mutattak ki, hogy egyeseket fémgyűrűvel jeleztek s mindig megjelentek.

 

Emlékező tehetségök sokkal alsóbbrendű állatoknak is van, mint a halak, valószínű tehát - mondja Giard - hogy ez a tulajdonság a protoplazma egyik elemi sajátsága, mely nem csupán a felsőbbrendű gerinczesekre szorítkozik.