Borsányi György történész a következőket írja:
A hadifogoly helyzetét az 1907-es hágai konvenció határozta meg, amelyet a cári kormányzat általában betartott. Ez a szerződés éles határvonalat húzott a tiszti és a legénységi állomány közé. A fogolytáborba szállítás ideje alatt a legénységi állományúak nap 25, a tisztek napi 75 kopeket fordíthattak élelmezésükre.
Tovább differenciálódott a hadifogoly sorsa nemzetiségi hovatartozás alapján: a szláv, olasz és román nemzetiségű hadifoglyok jobb ellátásban részesültek, mint a magyar, osztrák és német katonák.
A hadifogolytáborokba beosztott tiszteknek … havi 50 rubel zsold járt. (Ebben az időben egy orosz munkás havi keresete 20-40 rubel között ingadozott). Helyzetüket állandóan figyelemmel kísérte a Nemzetközi Vöröskereszt, melynek megbízottai rendszeresen felkeresték a hadifogolytáborokat.
Talán nem felesleges felhívni a figyelmet azokra a körülményekre, amelyek lényegesen eltértek a második világháború hadifogoly-viszonyaitól.
Az első világháború hadifoglyai – a fronton keresztül – levelezhettek hozzátartozóikkal, s ha a levelek késve és rendszertelenül jöttek is, pénzt, csomagot, könyveket kaphattak hazulról. A tisztek megtarthatták tisztiszolgáikat.
Időnként sor került a beteg katonák cseréjére, tehát még a harci cselekmények befejezése előtt is érkeztek haza hadifoglyok. A tiszteket nem vezényelték munkára: számukra a tábori élet lényegében semmittevéssel telt.
