Himmel Rezső államvasuti főfelügyelő „A magyar királyi államvasutak 1870-1900. évi üzleteredményei” cimü összeállitásában az 1888-1899. években a személyforgalom emelkedésében 20%-ot tulajdonit kizárólag a zónadijszabás hatásának.
A zónadijszabási rendszertől a reformok kezdetben alig tértek el, a jövedelmezőség fokozásával indokolt további változtatások azonban a rendszernek teljes felhagyására és a rosszabb miaméteres rendszerre vezettek.
A zónarendszernek minden elfogulatlan birálója kénytelen elismerni, hogy ez a rendszer az államvasutak személyforgalmát nem remélt arányokban emelte, továbbá, hogy a rendszer elérte azt a célját, melynél fogva az utazásra kevéssé hajlandó magyar közönséget az utazásokra rászoktatta, s végül, hogy a magyar Államvasutak bevételeinek emelkedését eredményezte.
A zónadijszabásnak a személyforgalomban való behozatala eredményezte Budapest és a vidéki nagyobb városok forgalmának fellendülését. A közönség a városokban gyakrabban megfordul, a vételalkalmak vásárlási kedvét fokozván: bevásárlásokat eszközölt, minélfogva a zónarendszernek különösen a belkereskedelem látta nagy hasznát.
A zónarendszer tette lehetővé, hogy az ország legtávolabbi részeiből is olcsón lehetett a fővárosba jutni, mely körülmény sok nemzetiségű országunkban, különösen a tulnyomólag románok által lakott erdélyrészi vármegyék tekintetéből jelentőséggel bir.
Az utóbbi szempont jelenleg, illetve a jövőben még fontosabbnak látszik, mint a minő az a Baross idejében volt, mert a szomszéd Romániának területi gyarapodása folytán politikai ereje növekedni és igy hatása a magyarországi és különösen a tőszomszéd erdélyrészi románokra is fokozódni fog.
Minthogy a zónarendszer városaink forgalmának előmozditására és igy, mint emlitettem, belkereskedelmünk fejlődésére előnyös hatást gyakorolt, a még mindig istápolásra szoruló városaink érdekei szempontjából a rendszer felhagyása – nézetem szerint – időelőtti volt.
A zónarendszerü dijszabásnak a személyforgalomba való visszaállitása indokoltnak látszik, mert e rendszer ismert előnyeit ez idő szerint is meghozná s mert a restitutio az államvasutak pénzügyi érdekeit nem sértené, sőt feltehetően kedvezőn befolyásolná.
A visszaszállitással egyidejüleg önként érthetőleg revisio alá volnának veendők az utazási kedvezmények, melyek megszoritása elkerülhető nem lenne.
A visszaállitásig is sürgősen kellene intézkedni a szabadjegyek és kedvezményes igazolványok tekintetében lábra kapott visszaélések megakadályozása iránt.
Nem volna szabad tovább türni, hogy a szabadjegyekkel és kedvezményes igazolványokkal valósággal üzérkedjenek.
A gazdaságosság elvét kell szem előtt tartani a dijkedvezmények engedélyezésénél is.
Az államvasutak pénzügyi érdekeit csak akkor szabad ez irányban is háttérbe szoritani, ha azt a közgazdasági érdekek nyomatékosan megkövetelik. Olcsóbb dijszabások alkalmazása és dijkedvezmények engedélyezése tehát csak akkor indokolt, ha az olcsóbb dijszabások, illetve a kedvezések a hazai termelés és kereskedelem előmozditására, vagy az állam által gondozott egyéb érdekek istápolására szolgálnak.
Az akár rovatolás, akár visszatérités utján érvényesitett dijkedvezményeknél ennélfogva arra kell törekedni, hogy a kedvezést valóban az illetékes tényező élvezze, ellenben a dijkedvezmény hasznában az illegitim tényező tulnyomó részben, vagy épen egyedül ne részesülhessen.
