A mostani nehéz viszonyok pénzkiadás tekintetében óvatosabbá tették az embereket mint ezelőtt voltak. Mindenki alaposan meggondolja, szükséges-e, kell-e a felmerülő kiadásba belemennie, nem halaszthatná-e el egyik-másik szükséglet fedezetét későbbi, jobb időkre.
Nagyon helyesen teszi is mindenki, ha alaposan megszoritja a kiadásokat, nem szerez be nélkülözhető dolgokat, ruhákat és más cikkeket, mert legjobb szolgálatot a készpénz teszi és az óvhat meg bennünket kisebb-nagyobb bajoktól, ha a kereseti viszonyoknak erős rosszabbodása folytán jövedelmünk most megcsappant.
A nős, családos embernek még jobban, szorgosabban kell gazdálkodnia, mint a nőtlennek, mert ha a családos ember áll üres kézzel, akkor vele együtt szükölködnek szerettei is, nagyobb kin, nagyobb keserüség pedig alig létezik, mint az a tudat, hogy családunk, a melyért mindent megtennénk, nemcsak szükölködik, hanem a legszükségesebbet is nélkülözi.
Ám a takarékosságtól, még a legnagyobb takarékosságtól is nagy lépés van a nélkülözésig.
A mai nehéz viszonyok mellett persze mindenkinek jobban kell takarékoskodnia, mint máskor és minthogy egész életrendünkben ugyszólván legnagyobb szerepet a megszokás játszsza, ki-ki megszokott szükségletein, kiadásain is ott iparkodjék valamit megtakarithatni, önön magától és övéitől elvonni, ahol azt legkönnyebben teheti, legkevésbbé érzi.
A székesfőváros polgármestere és a vidéki hatóságok is takarékosságra intették a közönséget, kifüggesztett hirdetésekben felszólitották, hogy kiadásait, szükségleteit mérsékelje és a tapasztalat mutatja, hogy a jó tanács hatott. A jó móduak, a gazdagok is változtattak étrendjükön, jobban mondva annak bő és költséges voltán és a helyzet komoly voltához illően a különbözetet is jótékony célokra forditják, a mi viszont a nélkülözéssel küzdő családoknak tesz szolgálatot.
Ám jól különböztessük meg a takarékosság dolgában is a nélkülözhetőt a nélkülözhetetlentől, azt a miről lemondhatunk a nélkül, hogy egészségünk és anyagi jövőnk terhére menne, attól, a mire épen ezek érdekében szükségünk van.
Épen ezért ne ok és mód nélkül, ne meggondolatlanul és kereken törülgessünk a tervezett kiadások jegyzékében, hanem alapos megfontolással és alaposabb megfontolással mint máskor adjuk ki pénzünket ott a hol kell, a hol az létfentartásunkhoz, jövőnk érdekében szükséges.
Ekként a dolgok mélyére hatolva látnunk kell, hogy a mindennapi, megszoritott szükségletek kielégitése mellett nem zárkózhatunk el az elől, hogy családunk anyagi jövőjének kérdésével is most, a nehéz időkben, illetve a nehéz idők dacára is foglalkozzunk.
