1904-ben az újságokból úgy tűnik, mintha a tudomány némileg veszített volna abból a kezdeti lendületből, amivel az új századnak nekiindult.

Természetesen vannak „slágertémák”, melyek mit sem veszítettek hír-értékükből. Ilyenek például a hírközlés új találmányai és eseményei valamint az energia – főleg „sugárzó” változatban; továbbra is élénken foglakoztatják a sajtót a nőkkel kapcsolatos tudósítások – s még mindig nem dőlt el, hogy „kellenek-e” a tudománynak; fellendülőben van viszont az orvostudomány – bár elsősorban a népegészségügyi szempontok találtatnak érdekesnek.

A világkiállításról szinte szó sem esett, mint ahogy azokról a „nagy” találmányokról és felfedezésekről sem, melyek pedig mai szemmel nézve jóval jelentősebbek, mint például a petróleum tárolási módja.

Mire gondolok? 1904-ben építették be például az első öszefüggő betont az Országház alá. Arthur Rudolf Wehnelt megépítette az első áram-egyenirányító csövet, Richard Kühn pedig kifejlesztette az első kvarcüveges higanygőz-lámpát, amely a látható fényen kívül ultraibolya sugarakat is kibocsátott (vagyis megszületett a kvarclámpa!). Daniel MacFarlane Moore megteremtette a fénycső elődjét (amit akkor még „gázkisülési csőnek” nevezett), Fleming pedig kidolgozta a dióda elvét. Mindezek mellett ez volt az az év, amikor Hermann és Rubel – egymástól függetlenül – ofszetgépet szerkesztettek. (Ez utóbbi ugyan ma már kissé idejétmúltnak tűnik a világháló lehetőségeihez képest, de száz évig azért jó volt nekünk.)

Szóval a tudósok és feltalálók tették, mit tenniük kellett – de hová lettek az újságokból?

Egyrészt az új tudományos eredmények jó részét a haditechnika szükségleteinek kielégítésére szánták – ezek létéről, működéséről már az egyre szaporodó hadi tudósításokból értesülhetünk.

Más részüket olyan „tömeges” igények teremtették meg, mint például a közegészségügy és a tömegtermelés – ezek a hírek megbújnak a gazdasági jellegű cikkekben. Igen, gyakran az egészségügyi „találmányok” is gazdasági köntösbe bújnak. Gondoljunk például a számos képpel illusztrált híradásra az „elmebetegügyről”! Megtudjuk, hány új ágynak lesz helye az átalakított intézményrendszerben, hogy ez mennyibe került; de azt már a sorok közül kell kiolvasnunk, hogy miért is volt szükség az elmegyógyintézetekben a cipészműhelyre.

És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a tudomány ugrásszerű fejlődése miatt a felfedezések és találmányok egyrésze a hétköznapi olvasó számára teljesen érthetetlen – ezért persze érdektelen – is. Némelyik „nagy” felfedezésről még azt sem lehet közérthetően elmagyarázni, hogy mire való, azt meg főleg nem, hogy hogyan működik! Száműzettek hát ezek a híradások az egyre nagyobb számban megjelenő szaklapokba.

Úgy tűnik, mintha a tudomány szerepe megváltozott volna ez alatt a pár év alatt. Önértékből alkalmazott értékké vált – vagyis már nem tudunk örülni minden új eredménynek csak azért, mert megszületett. Már elvárjuk, hogy értünk, nekünk működjön, hasznot hozzon, méghozzá közvetlen, kézzelfogható hasznot.


Ha pedig valami nem ilyen - márpedig nem volt ilyen az áram-egyenirányító cső, a gázkisülési cső, sőt akkoriban még a kvarclámpa sem – akkor nem tarthatott igényt az olvasó figyelmére.

Ezzel pedig a tudomány és a technika óhatatlanul kettévált. Született egy új, ha úgy tetszik populáris rétege, ami a hétköznapi világról szólt. Praktikus, érthető, érdekes sőt olykor szórakoztató eredményeket vártak tőle, amilyen például a minél egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb telefonálás technikai megoldása, a színes hallás sajátosságainak felkutatása vagy az „éjszaki sarkon” az órák és időpontok egyeztetési anomáliáinak magyarázata.

A tudomány „másik világa” pedig egyre inkább visszaszorult a kutatóintézetek és laboratóriumok falai mögé s a mégoly hasznos és jelentős eredmények sem kaptak valódi publicitást a sajtóban.

Persze látnunk kell, hogy a populáris tudomány jó néhány eredménye nem volt kevésbé tudományos, mint a „magas tudomány” újdonságai. Ki állíthatná például, hogy a drótnélküli telefonálás kevésbé jelentős mint például az interferencia? Egyszerűen arról volt szó, hogy a tudomány közkinccsé vált, s mint ilyenek, egyszerre több elvárásnak kellett megfelelnie.

Hogy ez a későbbiekben hogyan sikerül majd, az hamarosan kiderül. Most a tudománynak két rétege mutatkozik meg, de nemsokára jön majd Karl Popper és „A tudomány három világáról” olvashatunk tőle értekezést – természetesen nem a napi- és hetilapokban.