Kiss József jubileuma

Az irodalom és a közönség együtt ünnepelte Kiss Józsefet, a ki most töltötte be hetvenedik évét. Szép, bensőséggel teljes ünnep volt. Egy nagy népszerűség nyilvánult benne, a költő népszerüsége, a kinek megtagadta a sors, hogy versei kilépjenek a zárkózottságból, mely különösen nálunk a lirát, a kevesek, a megértők, a költői érzésűek szűkebb körére utalja és művei elterjedtek az egész közönségben.

Kiss József verseit annyian és annyira ismerik, akár legnagyobb költőinkét s kortársai közül, a kik ma az idősebb irodalmi nemzedékekhez tartoznak, egy sincs, a ki elérte volna a népszerűségnek ezt a fokát. A maga korának tagadhatatlanul legkitünőbb költője volt, egy átmeneti kor érzéseinek megszólítója. Ő maga is egy átmenetet jelent irodalmunkban: a Petőfi és Arany tradicziójából az újabb költői fejlődésbe vezet át, magában hordja az előbbinek utolsó hullámos és az utóbbinak első csiráit.

Irodalmi hatása is nagy, az irók egész nemzedéke vallja magát tanítványául, az ő buzdítása és példája által új hangokkal, új formákkal gazdagodhatunk. Sok küzködés, harcz, támadás után most zavartalan népszerűségben áll, egy disszonáns hang nem vegyül ünneplésébe: ő megharczolta a maga harczait és most már csak az eredmények maradunk meg nem az ő számára, hanem az irodalom számára. Őt magát az élet csak abban jutalmazta, hogy alkotó ereje teljességében engedte megérteni az önérzetes öregség korát s hogy a pályáról való visszatekintés ma, hetven éves korában sem búcsúzkodás, hanem új alkotásokra való felkészülés.