A harmadik Olaszország nagy megalapítójának, II. Viktor Emánuelnek nemrég fölavatott emlékműve fölszínre hozta a környék rendezésének kérdését. Bonyolult probléma, mert a hatalmas művet környező területen a régi Róma legszebb emlékei foglalnak helyet.
A középkor és a barokkor, a seicento Rómája nem sok érzékkel bírt a város ókori emlékei iránt. Legtöbbet ártottak azonban ezeknek a múlt század azon évtizedei, melyek az örök városnak Olaszország fővárosává emeltetését követték s kivált a nyolczvanas évek, midőn az új főváros mohón növekvő építészeti szükségletei kíméletet és pietást nem ismerve rontották meg a nagyszerű régi építkezések harmóniáját.
A Forum Romanum megszentelt földjét elárasztották nem mindig válogatott és válogatós építkezésekkel. És senki sem ütközött meg akkor annak az építésznek czinizmusán a ki Titus termáinak romjaira, negyven méternyire a Colosseum bejáratától iszonytatóan nagy, ötemeletes épület-monstrumot emelt.
S így, az ókori építészet más nemes emlékeit is benőtte a kapzsi spekulánsok modern architektúrájának dudvája. Az olasz állam, II. Viktor Emánuel szobrának elhelyezését tanulmányozva belátta, hogy e kérdés nemcsak építészeti, hanem egyúttal a latin faj lelkiismeretének kérdése is s szorosan összefügg a tudatos nemzeti életet élő népek azon törekvésével, hogy a sok életbevágó tanulságot rejtő múlt tükrét makulátlan tisztaságban tartsák a jövő megbízható fejlődése elé.
E kötelezettség öntudatából született meg az olasz közoktatási minisztérium régészeti és művészeti osztályának, a Direzione Generale per le Antichitá e Belle Arli-nak azon nagyszabású terve, mely a Viktor Emánuel-emlékmű környékének rendezésével kapcsolatban a császári fórumok szabaddá tételét czélozza s egyben lehetővé teszi, hogy a modern olasz szobrászat e leggrandiózusabb alkotása a világ legszebb antik keretét kapja.
Rómának kezdetben csak egy fóruma volt, a ma úgynevezett Forum Romanum. Ezen végezték a hivatalos funkcziókat, gyakorolták az igazságszolgáltatást, tartották a gyűléseket s beszélték meg ügyes-bajos dolgaikat a magánosok. Julius Caesar egy másodikat emeltetett, melyhez idővel még 15 járult.
A fórumok legjelentékenyebb, egyben legpompásabb csoportja a Fórum Romanumtól északkeletre feküdt, a császárok: Traján, Augustus, Nerva és Vespasianus fórumai. A császárság bukása után, évszázadok múltán a fórumok részben rombadöltek, házak és templomok épültek rajtuk, vagy benőtte őket a fű. A Fórum Romanumból tehénlegelő lett, s büszke nevét a Campo Vaccino – „tehenek mezeje” - elnevezéssel cserélte föl...
Caesar, Nerva és Augustus fórumait házak és utczák temették el. Traján fórumából csak a S. Maria és a S. Maria di Loreto templomok előtti térség maradt érintetlen. Itt-ott égnek meredt még egy-egy csonka oszlop, egy-egy ütött-kopott falrészlet, vagy földre terítve sóhajtott valamely diadalív párkányzata, de maguk a fórumok eltűntek.
Ráfael volt talán az első, a kiben a fórumok s általában a régi Róma föltámasztásának gondolata megfogant. Korai halála, a súlyos politikai események s főként a tervnek szinte kivihetetlenül nagyszabású volta meghiúsították a nagy művész álmát, melynek komoly megvalósításába csak a XIX. és XX. század fogott. A XVI. század közepén a Septimus Severus diadalive, valamint az Antoninus és Faustina s a Castor és Pollux templomai körül kezdett ásatások tapogatódzó kísérleteknél nem voltak egyebek.
1813-ban a francziák fölfedték a Forum Traianum és a Basilica Ulpia egy részét 1828-ban a Traján fórumának környékét tették szabaddá, míg 1888 és 1890 közt az Augustus fórumán folytattak ásatásokat. Rendszeres, tudományosan átgondolt, s - a mi a fő - huzamos ásatásokat a fórumok közül eddig csak a Forum Romanumon végeztek.
Nerva fórumából ma már csak a Colonnacce-nak nevezett rom áll.
Annál több maradt fönn Augustus fórumából, melyet a Róma alapításától számított 752-ik esztendőben a régi latin auctoroktól leirt nagyszerű ünnepségekkel és játékokkal nyitottak meg. Fönmaradtak a Favissák, melyekben egykor a hadi kincstárt őrizték.
Fönmaradt továbbá néhány korintusi oszlop és Mars Ultor temploma, a régi Róma egyik legnevezetesebb és legpompásabb temploma. Oldalt exedrák hatalmas és jó fönntartása maradványai emelkednek, a falakba mélyedő fülkékkel, melyekben egykor a legkiválóbb római hadvezérek bronz-szobrai foglaltak helyet. A régi márványpadozatok nagyrésze is megmenekült a pusztulástól.
A Forum Augustum romjaival vetekszenek nagyszerűségben a Forum Traianumnak csaknem hetven méter átmérőjű félkörben elhelyezkedő maradványai. A két oldalán egy-egy apsissal záruló fórum hátával a Quirinál dombnak dűl, melyre, részben még ma is álló lépcsőkön lehetett feljutni.
Kétségtelen, hogy a császári fórumok szabaddá tételének munkája akkor lenne legtökéletesebb, ha az idők folyamán rájuk és hozzájuk épített házakat mind lerombolnák, ha ezzel a pápák régi Rómájának egyik legjellegzetesebb és legfestőibb pontját tüntetnék is el. Elhagyatott szűk utczák és hangtalan néma szegletek találkoznak itt egymással.
Piszkos, megbarnult házak, nagyrészüknek zsaluit még IX. Pius idejében lezárták. Egy-egy szurtos házban még van élet, zöldséges kofák ütöttek benne tanyát. A háztetőkön fű burjánzik a kóbor macskák kószálnak rajtuk. Bizonyára eljövend a fórumok teljes megtisztulásának ideje is, a mit egyelőre pénzügyi okokon kívül fontos városi érdekek is késleltetnek.
Az alig néhány hete megkezdett munka a császári fórumoknak csak legfontosabb részeit akarja új életre kelteni, de ez a munka is emlékezetes lesz a római archaeologiai ásatások történetében. Nerva, Augustus és Traján fórumain dolgoznak. Fölfedik Mars Ultor templomának maradványait szabaddá teszik Trajánnak, az eddigiek szerint kitűnő fönntartású exedráit, a Colonnacce remek oszlopait és Augustus hatalmas fórumának nagy részét, kiássák Venus Genetrix templomának tiszta római típusú alapjait.
A fórumok jövő állapotáról Ludovico Pogliának itt először közölt aquarellje nyújt áttekinthető képet. Kitudhatja azonban ma még, mennyi szobrot, mozaikot, a régi római művészet mily fenséges emlékeit fogja napfényre hozni a nagyszabású ásatás?
A szobrok a romok eleven virágai, melyekből a tudomány csákánya tavaszt varázsol a múlt temetőjébe. A császári fórumok alatt bizonyára sok remekmű várja az új élethez való jogot, hogy régi szépségekről regéljen a latinok kései unokáinak.
Róma, 1913 október. Arduino Colosanti.
