Moratórium itthon

A magyar kormány a következő rendeletet bocsátotta ki a magánjogi kötelezettségek teljesítésére vonatkozó halasztás engedélyezése tárgyában:
A magyar királyi minisztérium a háboru esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912. 63. t.-c. 16. paragrafusában nyert felhatalmazás alapján a következőket rendeli:  

1. §. Váltón, csekken, kereskedelmi utalványon, kereskedelmi ügyleten vagy bármely más magánjogi ügyleten alapuló olyan kötelezettségek teljesítésére, amelyek 1914. évi augusztus hó első napja előtt keletkeztek és már lejártak, vagy 1914. évi augusztus hó 14-ik napjáig bezárólag járnak le, tizennégynapi halasztás engedélyeztetik, oly módon, hogy e halasztás idejét a lejárattól és ha a kötelezettség már 1914. évi augusztus hó első napja előtt járt le, 1914. évi augusztus hó 1. napjától kell számítani. 

E halasztás ideje alatt az első bekezdés alá eső váltót, csekket és kereskedelmi utalványt bemutatni és azokra nézve óvást felvétetni nem lehet. Az ennek ellenére történt bemutatás és óvásfelvétel hatálytalan. 

Olyan kötelezettségek tekintetében, amelyek után kikötés alapján vagy törvénynél fogva kamat jár, kamatot a halasztás idejére is lehet számítani. 

2. §. Az első paragrafusban meghatározott idő az ott említett követelések tekintetében sem az elévülés idejébe, sem a jogok érvényesítésére megszabott más határidőbe nem számítható be. Az első paragrafusban meghatározott idő eltelte után továbbfolyó elévülés tizennégy napnál rövidebb idő alatt nem fejeződik be. 

3. §. A jelen rendeletben engedélyezett halasztás nem terjed ki:
1. a betéti üzlettel foglalkozó intézeteknél betéti könyvre vagy folyószámlára elhelyezett betétekre kettőszáz (200) korona esetén;
2. lakás, egyéb helyiség vagy ingó dolog bérletéből eredő követelésekre, kivéve ha a kötelezett fél katonai szolgálatot teljesít, vagy a katonai szolgálatot teljesítő egyénekkel egy tekintet alá esik;
3. szolgálati szerződésekből eredő követelésekre, ideértve a mezőgazdasági vagy ipari munkaviszonyból eredő követeléseket is;
4. tartási, eltartási és életjáradéki követelésekre;
5. állami és államilag biztosított adósságok kamataira, tőketörlesztési részleteire és járadékaira;
6. azokra a követelésekre, amelyeket a minisztérium külön rendelettel jelöl meg. 

---

4. §. Az igazságügy miniszter, Horvát-Szlavonországokban a törvénykezés tekintetében a bán felhatalmaztatik, hogy az e rendelet végrehajtására szükséges részletes szabályokat rendelettel állapítsa meg és ezt a rendeletét a szükséghez képest kiegészítse és módosítsa. 

5. §. E rendelet hatálya, amennyiben a magyar szent korona országainak egész területén hatályos törvényben szabályozott jogviszonyokra vonatkozik, Horvát-Szlavonországokra is kiterjed. 
Ez a rendelet 1914. évi augusztus 1-én lépett életbe. 

Nagy hiánya a rendeletnek, hogy ellenmondásaival sokakat a legnagyobb zavarba hozhat. Igy pl. a pénzintézet, a kereskedő vagy gyáros továbbra is köteles pontosan fizetni a lakbért, az alkalmazottakat, munkásokat stb., viszont ő nem csupán künnlevőségeit nem kaphatja meg pontosan, de valamely pénzintézetnél levő betétét vagy folyószámlai követelését sem. Ilyen körülmények között nincsen kizárva, hogy az a kereskedő is fizetési zavarokba juthat, kinek elsőrangu pénzintézeteknél nagyösszegű betétei vannak.

Biztosra vehető, hogy a kormány még a mostani tizennégynapos moratórium lejárta előtt a háboru tartamára általános moratóriumot fog kihirdetni.

A budapesti nagyobb pénzintézetek a moratóriumra vonatkozó kormányrendelet értelmezése tekintetében egyetértőleg megállapították, hogy az összes 1914. augusztus 14-ig bekövetkező esedékességek lejárati napja a rendelet intézkedése szerinti határnapra kitoltnak tekinthető. Egyidejűleg megállapodás történt arra nézve, hogy a moratórium tartama alatt is mindazokat a pótlékot és utalványokat, amelyek bevételezést igényelnek, be fogják mutatni a végből, hogy az illetők szabadságában álljon a lejáratokat beváltani vagy a moratórium által biztosított joggal élni.

A kormány a peres eljárásban és a végrehajtások tekintetében is egész csomó könnyítést tett. Nevezetesen ha valamelyik peres fél – ideértve a törvényes képviselőt is – háboru idejében katonai szolgálatot teljesít, vagy a katonai szolgálatot teljesítő egyénekkel egy tekintet alá esik (3.§.), az a bíróság, amely előtt az ügy folyamatban van, az eljárást – hivatalból is – felfüggeszteni köteles, hacsak az ily fél maga nem kéri az eljárás folytatását. 

1914. augusztus 5-től kezdve a minisztérium további intézkedéséig végrehajtási árverést az ország egész területén ingatlanra semmi esetben sem, ingóra pedig csak akkor lehet foganatosítani, ha az árverést az 1881: LX. tc. 104. §-ának esetében vagy az összes körülmények szorgos méltatásával más esetben a biróság elrendelte. A biróság ne rendelje el ingóra az árverést akkor, ha azt találja, hogy az árveréstől kellő eredményt nem várhat.