ŐSZ A KIKELETNEK

(Egy kis virágbokrétáról)

Mosolygó követit
Napod borúltan is napfényes szivednek:
Virágokat küldesz, öreg édesanyám,
Zsenge unokádnak –
Ősz a kikeletnek.

…Ősz a kikeletnek,
Nagyanyád üzen itt néked, kicsi lányom.
Kis kertecskéjének, áldott nagy szivének
Harmata, szerelme.
Reszket e virágon.

Míg szedte, kötötte
Homályos szemével, remegő kezével,
Tudom: minálunk járt minden gondolatja.
Tudom: téged ölelt
Nagy szeretetével.

S a míg téged ölelt
Szedve-kötögetve néked a virágot,
Ő avar őszét is telesugározta,
Televirágozta:
Nyíló ifjuságod.

Napfénnyel, virággal
Őszük is így áldott, kik szívből szeretnek!
….Ezt az üzenetet küldi e mosolygó
Virágbokrétával
Ősz a kikeletnek.

Lampérth Géza