A német birodalom gazdasága jól meg van alapozva.
A hochkonjunktura után az üzlet az egész vonalon elcsöndesedett ugyan, de az előző évek fölöslegei révén a vezető vállalatok viszonyai konszolidálódtak és nincsenek olyan nagyarányu kötelezettségeik, amelyek a háboru esetén bekövetkező válságban aggasztó következményekkel járhatnának. 

Az értékpapir-piacon nincsenek nagy függő kötelezettségek.
Remélhető, legalább is a tőkés közönség eddigi magatartása arra enged következtetni, hogy nem fog jelentékeny devalvációt olyan értékekben előidézni, amelyeknek egészséges gazdasági és ipari alapja van. 

A közönség el van arra készülve, hogy átmenetileg csekélyebb lesz az üzleti forgalom és vele rosszabbodni fognak az üzleti eredmények, de a birodalom gazdasági kincsei nem mennek veszendőbe.

A külfölddel szemben Németországnak nincsenek számottevő pénzügyi tartozásai, sőt elég nagy követelései állanak fenn külföldi adósokkal szemben.

A lakosság takarékoskodásának eredményeképpen a pénzkészletek messze meghaladják az előrelátható szükségletet annyival inkább, hogy a számottevő pénzügyi körök már hosszabb ideje tartózkodnak nagyobb, hosszabb lekötöttséget jelentő üzletek átvételétől. 

Ez a helyzetkép sok tekintetben a magyar pénzügyi viszonyokra is áll.
Vezető pénzintézeteink óvatos üzleti politikája olyan nagy tömegű, könnyen folyósítható tőkék fölhalmozását tette lehetségessé, hogy bizton remélhető, hogy a háboruval együtt járó gazdasági válság nem fog nálunk pénzügyi katasztrófát okozni.