|
Paulay Erzsi otthonában
A belváros egyik csöndes, előkelő utczájában, egy gyönyörű modern palota negyedik emeleti lakásában él két érdekes asszony; Paulay Edéné, a nagy színigazgató özvegye és árvája Paulay Erzsi. Milyen magyaros, tiszta, egyszerű név és mennyi finom művészet muzsikál benne.
Hatalmas színészdinasztiának vére; büszke és erős karakter, ragyogó talentum, tele az a famíliájának nagyszerű művészetével. Az apja, - Paulay Ede - kezén bontakoztak ki ritka kvalitásai és fejlődött ki a mai Paulay Erzsivé... Shakespeare örökbecsű Romeo és Juliájának fő női szerepe hozta meg számára az első, felejthetetlen nagy sikert, a mely aztán művészeti pályáját erős sziklakövekkel alapozta meg. Az egész nyarat külföldi barangolással töltötte s most, hogy hazajött, felkerestük őt Bécsi-utczai elegáns lakásában. A mint beszélgetünk vele, az a harmatos, üde viruló szép Paulay Erzsi ül velünk szemben, a ki oly sokszor gyönyörködtet bennünket a Nemzeti Színházban. Fehér selyem blouse és egy fantasztikusan szabott fekete selyem alj van klasszikusan szép termetén s mellette, csodálkozó két nagy fekete szemmel mosolyog reánk egyetlen fiacskája. Istvánkának hívják a művésznő „aranyvirág” -ját; mint a hogy ő mondaná: „az élet koronáját”.
És Istvánka néz reánk, hosszan, kedvesen. Így csak gondtalan, de merengő gyermekek tudnak nézni az emberre. Csupa lágy, selymes melegség érint meg bennünket a tágas nagy szalonban, a hol oly sok csínnal, ügyes rutinnal, rafinált művészettel van el rendezve minden. Az ablaknál egy kis antik íróasztalka áll egyszerűen, komolyan. Nem látni rajta azt a sok hasznavehetetlen, sablonos apró csecse-becsét, mint a legtöbb női író-asztalon.
Könyveken és jegyzeteken kívül egy vázában Chrisanthemumok csudálatosan borzas ágai kaczérkodnak velünk. A másik sarokban frész virágos selyem reneszánsz karszékek és egy gyönyörű kanapé előtt antik asztalka áll s rajta egy-két értékes fayence bijon. Mögötte egy hatalmas velenczei tükör ragyog s az oldalfalon a szobába tolakodó napsugár Paulay Erzsi asszony Endrey Sándor által megfestett portraitját aranyozza be. Az őszi napsugár megtört fénye csudálatos megvilágításban mutatja be nekünk Endrey mester gyönyörű alkotását.
Mintha beszélne hozzánk az a lengeruhás, halovány arczú, finom leányos alak, a mint nézegetjük őt s valóban nem tudjuk, vajon festett kép áll-e előttünk vagy egy eleven, női alak, mert a vibráló sugaraktól mintha megelevenednék a pictura. De mellettünk van az élő Paulay Erzsi és cseveg kedvesen, az ő megszokott egyszerű közvetlenségével. A szomszédos szobában fehér ízléses ágy, toilette asztalka és egy bájos fehér garnitúra van elhelyezve s a hálószoba mögött pedig egy kedves kis budoír szintén fehér butorokkal.
Az egyszerűség és a finom művészet párosul a kitűnő asszony otthonában, a hol felcsillan minden egyes darabban a művésznő egész egyénisége, az a büszke, finom és rendkívüli karakter, a mely Paulay Erzsi, a Paulay Ede leányában él... A hatalmas, könyvekkel megroskadt szekrény elárulja a háziasszony nagy könyvszeretetét s fölötte egy antik festmény ritka műízlésről tanúskodik.
Az a barátságos, meleg hangulat, a mely végig ömlik a művésznő egész hajlékán, szinte jóleső, megelégedett érzést szül az ember lelkében ... Hiába! A lakás színét, az otthon lelkét, mindig a háziasszony adja meg... Paulay Erzsi sajátos egyéniségével találkozunk itt mindenütt ebben a puha, meleg és művészi fészekben, a hol még a kedves gyermek-csacsogás sem hiányzik, az a gyermek-csacsogás, a mely felér a világ összes csókos szavú muzsikáival És Istvánka, a művésznő életkoronája, mintha tudná ezt a végtelen nagy igazságot, mert rózsás kis ujjacskáival, áthatott arczocskával egyre a zongora felé mutat, a nagyapja szobrára: És szünet nélkül felhangzik a gyermek kaczagása, dadogó csiripelése, édes babusgatása, a mely oly ragyogóan meleg szint ad a művésznő Paulay otthonának és gazdag életének. Kovács Lydia |