Pest vármegye székháza

Hatalmas arányokban fejlődő nagyvárosi életünknek legjellemzőbb tényezői azok a monumentális paloták, a melyek gomba módra szaporodtak meg metropolisunk büszke körútjain, sőt esztendők óta a távolabb eső városrészeken is.

Az utolsó esztendőkben nagyszerű munkát produkált a magyar építőművészek keze, a mely szépet és nagyot alkotott, de emellett bizony rombolt is mindenfelé., A profán munkások a míg egyrészt sorba rajták az épülő paloták vékony falain a téglákat, addig hegyes csákánynyal romboltak szét sok árkádos folyosót, merészen ívelt mennyezetet és kevesen törődtek azzal: kik és mikor rakták egymás mellé az öreg falakat.

Majd minden palota építése eltemet egy darabot a régi Pestből, egymás után kondul meg a halálharang a vastag falak, zöld zsalugáteros ablakok fölött, ócskavas lesz azokból az ajtókilincsekből, a melyeket de sokszor koptattak hősei a históriának, lassankint elvész minden, a mit a nagy idők nagy emlékei vontak be finom patinával, itt is, ott is téglarakás lesz a tágas szálákból , lebontásra kerül az ócska ablakráma, talán holnap már tüzelőfának használják a szúette deszkát a melyen belül a nemzetnek nem egy halottja leste türelmetlenül az időnek jobbra vagy balra fordulását.

A Pilvax helyét már csak emléktábla jelöli meg, ütött a halálharang a piaristák épülete fölött és ássák már a sírt a tekintetes vármegye házának is. A Gránátos-utczába nem fordulnak be a négyes fogatok, maholnap vége lesz talán a restaurácziónak is és a tekintetes vármegye házát is elsöpri a huszadik század.

Nem húzza már az öreg primás megyebálokon a csárdást, a viczispán kisasszonyok sem várják, mikor lesz főszolgabíró a vicze nótáriusból, régen elveszett már a tekintetes vármegye híre, hatalma és az idegenek kuriozumként bámulják meg Somogyi bácsit, a huszárt, a mikor posztot áll a vármegyeház kapujában.

Régen elmúltak már azok az idők, a mikor az alispán szava volt az első, a mikor a megyegyűlés határozatait leste visszatartott lélekzettel minden ember. Már csak az emlékét őrzi ezeknek az időknek néhány ember kegyelete, meg egy csomó fakult írás a megyei archívumban. Ma még él az emlékezés, sok helyen talán visszasírása a régi időknek, de elmúlik lassankint ez is... a vármegye házával együtt.