A mozi ma már olyan elterjedt és kedvelt szórakozás, hogy hatalmas vállalatokra van szükség, hogy mindig ujabb és ujabb darabokkal kitudják elégíteni a közönség igényeit. Eleinte, amíg kisebb volt a mozi közönsége, néhány darab is elég volt arra, hogy műsorral lássa el a mozikat. Ma már ugyszólván minden nap, szinte folytonosan ujabb és minél érdekesebb darabokat kell termelnie a mozicégnek, hogy virágozhasson.
A moziipar óriásit fejlődött. A nagy cégeknek ezer és ezer alkalmazottja van, nemcsak színészek, hanem műszaki emberek is. Ezeknek a műszaki embereknek sokkal több dolgot ad a filmgyártás, mint a színészeknek. Már most ilyen nagy apparátussal dolgozó vállalatnak alkalmas helyiségre van szükségük, ahol a felvételeket elkészíthessék.
Bent a városban nehezen lehet találni ilyen műhelynek alkalmas helyiséget, mert hiszen a házakat nem moziműhelyek számára építették. A nagy cégek tehát rendesen kiköltöznek a város határába, óriási szabad területeket bérelnek és ezen rendezik be telepjeiket és műhelyeiket. Természetesen ezekben a műhelyekben csak olyan felvételek készülnek, amelyek zárt területen történnek. Ami szabadban játszódik le, azt kint a szabadban, a természetben veszik fel.
A műhelyeket különben azért is ki kellett vinni a város határába, mert a mozi felvételekhez elsősorban igen erős és bőséges napfényre van szükség. Lehet az a darab akármilyen érdekes és szenzációs, ha a hely, ahol játszanak és a szereplők nincsenek eléggé megvilágítva. A kép homályos, árnyékos lesz, ami értéktelenné teszi. A városi hatalmas épületek, paloták pedig elzárják a fényt, árnyékot vetnek s így lehetetlenné teszik a jó felvételt.
Ezek a város határában lévő mozi műhelyek óriási kiterjedésű üvegcsarnokok. Olyanok, mintha hatalmas melegágyak lennének. A tetejük is, a falaik is köröskörül üvegből valók. Ha csak a tetejük volna üvegből, s csak fentről jövő napfény csak a nyugalomban lévő tárgyakat világítaná meg jól, holott a mozidaraboknál épen a mozgás a fő. Már most azt kérdezhetjük; miért van szükség ilyen óriási műhelyekre? Azért, mert egyszerre nemcsak egy jelenetet vesznek fel. Sok a dolog és nagyon lassan menne a munka, ha mindig várni kellene egy-egy jelenettel.
Ugyanabban a műhelyben egymásmellett egyszerre több darabot is játszanak és vesznek fel. Egyik helyen - mondjuk - valami komikus darabhoz, egy kicsit odébb meg egy tragédiához készül felvétel. És így egymásmellett akármennyi. Ez könnyen lehet, egymást nem zavarják a különféle jelenetek, mert a fényképezőgép lencséje csak épen azt a kis helyet veszi fel, ahova irányítva van. Épen azért ügyesnek és szakértőnek kell lennie a rendezőnek. Tudnia kell, milyen távolságra állítsa fel a gépet, nehogy a másik jelenet is beleessen az ő körzetébe.
Persze a műhelyben óriási zaj van. A díszleteket ide-oda tolják. Most egy szobát hoznak elő, abba butorokat helyeznek, odébb egy másik díszletet állítanak fel, a rendező utasításokat ad és igy tovább. De ez a lárma nem számít, hiszen a mozi csak a mozgásokat veszi fel, de a hangokat nem. Ebből a körülményből aztán sok huncutságot csinálnak a színészek. Megesik például, hogy mialatt egy királyt játszik a színész komolyan és méltósággal, közbe nem épen király szájába való vicceket mondogat.
Sokszor látunk a moziban hátborzongató jeleneteteket, amikről nem tudjuk elképzelni, hogyan készülnek? De ha benézünk ezekbe a moziműhelyekbe, elbámulunk rajta, hogy milyen furfangosan tudják egyszerűsíteni a legnehezebb és legborzasztóbb jeleneteket is. Például egy darabban előfordult, hogy egy nagy tengeri hajó kigyulladt és a kazánházban hárman lelték tűzhalálukat.
Hogy csinálják ezt a műhelyben? Lemásolnak egy igazi óceángőzöst. Annak a mintájára elkészítik a hajót vászonból. Az egészet felállítják egy deszkaemelvényre, amelynek a talpa olyan formán görbült, mint a régi bölcsöké. Valami machinációval ártalmatlan tüzet csinálnak. Fent a hajóban a színészek játsszák a szerepüket. Jajveszékelnek, őrülten szaladgálnak, fejvesztetten kapkodnak stb. mintahogy ilyen esetkor szoktak viselkedni az emberek. Lent pedig munkások folytonosan ringatják az egész dekorációt. A rendező elébük áll a géppel és nyugodtan fényképezi a jelenetet. Az a ringatás aztán ugy fog látszani a gépen, mintha a tenger hullámai ide-oda dobálnák az égő hajót.
A felvétel után a film bekerül a műszaki helyiségekbe. Ezek is a műhelyben vannak, itt dolgozzák fel a filmet, amiket óriási kádakban különféle folyadékokban áztatnak, amíg ugy ráevödik a kép, hogy sohase jön le róla. Az egyes filmrészeket aztán száz meg száz munkásleány összeragasztja. Igy lesz néha egy darab kész filmje több kilométer hosszuságu is.
