|
Időszerü gazdasági kérdések
Korábban a fontos, nemzeti értékű eszméket leginkább a megyegyüléseken vehették fel, ma azonban már e tekintetben is változás állott be. Láttuk ezt az Országos Gazdasági Egyesület legutóbb megtartott közgyűlése alkalmával is, a midőn a közgazdasági politika nagy napi kérdéseibe mélyen bevágó programmszerű nyilatkozatok történtek.
Legfontosabb ezek között az egyesületek elnökének, Dessewffy Aurél grófnak beszéde, melyben a magyar mezőgazdaság nehéz helyzetét vázolva, rámutatott arra a tényre, hogy a nyugat-európai államok igyekeznek előttünk piaczaikat elzárni. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy mindenek felett igyekeznünk kell meglevő piaczainkat biztosítani magunkat s csak ha ez nem sikerülne, lenne szabad az önálló vámterület álláspontját elfoglalnunk, a melyet szóló felfogása szerint, a meddig csak lehet, igyekeznünk kell elkerülni.
A mezőgazdasági, vagyis u. n. agrárius érdekek szószólói ezzel ismét a leghatározottabban állást foglaltak a közös vámterület fentartása mellett. Ellenben az önálló vámterület eszméjének egyre növekvő térfoglalását szemlélhetjük iparosaink körében. Egyre jobban tért hódít az a meggyőződés, hogy hazai ipart megteremteni, közigazgatási önállóságunk alapföltételeit biztosítani a közös vámterület mellett nem lehet, mert a fejlettebb osztrák ipar a legtöbb iparágban csírájában fojtja meg a zsenge magyar ipart. A magyar piaczon az osztrák ipar szinte egyeduralmat élvez, míg a magyar munkások ezrei munka nélkül lézengnek a főváros utczáin, más ezrek pedig Amerikába vándorolnak. A képviselőház utolsó üléseiben már éreztette hatását az egyre komolyabbá váló munkás-kérdés. Deczember 4-én szombaton újabb ízelítőt kapott a főváros azokból a veszélyes mozgalmakból, melyek – ha a munkátlanság állapota soká tart – a társadalmi rendet és a közbiztonságot is fenyegetik.
A munkátlanok által rendőri engedélylyel ekkor rendezett tüntető körmenet a féktelenség és a romlás ijesztő kitörésévé fajult. A munkanélküliek száma a fővárosban s mindenünnen idetóduló munkakereskedőkkel egyre szaporodik. A kormány által kilátásba helyezett nagyszabású közmunkák és megrendelések némileg enyhíteni fogják ezt a fenyegető helyzetet, de ezek még mind a tervezgetés szakában vannak.
A munkanélküliség enyhítésére czélzó kormány-tevékenységnél nem hagyja azt a körülményt, hogy hazai iparvállalatainknál sok ezer idegen munkás van alkalmazva. Ezek az idegenek, némely idegen származásu munkavezetők kedvezése folytán, kiszorítják a hazai munkásokat s ezek a közjótékonyságnak válnak terhére.
Nálunk is alkalmazni kellene tehát azt az eljárást, melyet ez idő szerint Németországban nagy mértékben alkalmaznak, mely abból áll, hogy tömegesen kiutasítják az idegen illetőségű munkásokat, nehogy a nyomorult ipari helyzet mellett a saját munkásaink foglalkozás nélkül maradjanak s a községeknek a terhére váljanak. Az idegen munkások ez idő szerint nagy tömegekben kénytelenek elhagyni Németországot, míg nálunk osztrák és német munkások nagy mértékben elvonják a hazai munkások keresetét s fokozzák azt az elégedetlenséget, melyet a munkásosztály tömegeiben tapasztalunk. |