Mindenekelőtt azt kell megmagyaráznunk olvasóinknak, hogy mi ez a szeizmográf. Ezen a néven nevezik technikai körökben a földrengést jelző ingát. Tehát a szeizmográf nem egyéb, mint egy inga, amelynek szerkezete, anyaga, elhelyezése olyan, hogy kilendülésének irányából, nagyságából meg lehet állapítani, hogy a föld melyik részében van földrengés.
Olvasóink bizonyára emlékeznek még a néhány év előtti messinai földrengésre, amely elég tekintélyes távolságban van a mi fővárosunktól és a Műegyetem földrengést jelző ingájától. A földrengést a mi ingáink pontosan a kezdetén jelezte, a nagyságát a kilendült tű borzalmas biztonsággal megmutatta, s a földrengés helyét a lemért léplek alapján csaknem helyhez találóan megmondták. Ugy, hogy a kilengés nagyságától meg volt állapítható, hogy ha ez a földrengés egy város alatt van, ott kő kövön nem marad, ott élet vagyon pusztul el ezalatt a néhány perc alatt, míg a szeizmográf ingája egyensúlyi helyzetéből ki-ki lendült.
A földrengést jelző ingák vízszintes karon szabadon fölfekvő szilárd tömegű ingák.
Nagyon sokféle szeizmográf van, de mindnek egy és ugyanaz az elve, azaz ugyanazon az elven épül föl valamennyi, azon tudniillik, hogy egy szabadon fölfüggesztett tömeg a föld mozdulásainak a legérzékenyebb mutatója. Ha egy lökés történik a suly, vagy ahogyan nevezik „szilárd tömeg” alatt, a föld hajlandó jobbra, balra inogni, anélkül természetesen, hogy ezáltal a sulynak mozgását akarná okozni. Ez az oka tehát annak is, hogy az épülettől függetlenül külön mély alapra van elhelyezve a szeizmográf.
Az ilyen „szilárd tömeg” – az itteni ingánál kettő van – vasból és ólomból való, s egyenként mintegy 453 kilogramm sulynak. A fölfüggesztésük akként történik, hogy vízszintes ingaként hatnak,ugy hogy a maguk lendülési síkja a föld felületét érinti. A vizszintes tengelyek merőlegesen állanak egymásra (az egyik pontosan észak déli, a másik pontosan kelet nyugati irányban). Az inga mozgásában azt a változást rajzolja föl és ezt mérik le, amit a föld mozgása az inga mozgásával ellentétesen, vagy helyesebben nem megegyezően végez.
Ez akként történik, hogy az inga végén lévő tű egy lámpakorommal befeketített papírlapon pihen, s a mozgásnak megfelelő sebességgel írja le utját, amely alkalommal egy fehér vonalai ir le. A fekete papiros egy óramű segélyével lassu mozgással egy dobra csavartatik föl. Ennek a papirosnak a sebessége percenként egy centiméter. A tűt minden egyes perc kezdetén egy elektromágnes segélyével fölemelik, s ez a levegőben eltöltött idő négy másodpercig tart, ugy hogy ezáltal a papiroson egy űr támadt, amely ½ centiméter nagyságu. Ezekből a hézagokból tudja meg állapítani a figyelő, hogy a papiros bármely részén mennyi ideig ment és vonalakat rajzolt le a tű.
Minél sulyosabb a „szilárd tömegek", annál nagyobb a szerkezet érzékenysége, s annál magasabb az elérhető pontossági foka a nagyitásnak, amelyből a föld tényleges mozgása állapítható meg. Az itt emlitett szeizmográf 150 szeres nagyításra van berendezve, ugy hogyha a tű a papiroson 1 ½ centimétert tesz meg a föld egy darabjának tényleges mozgása ? centiméter föltéve természetesen, hogy a mozgás pontosan észak-déli, vagy kelet-nyugati. A felső képen a szeizmográf teljes képét mutatjuk be, alul pedig a tű mozgását a kormos papiroson.
A budapesti szeizmográfon kívül van Ógyallán és Kolozsvárott is földrengési jelzőkészülék hazánkban. A mi készülékeink nem nagyok, ugy hogy a legutóbbi ázsiai földrengés alkalmával a tű nem tudta követni a mozgást, oly nagy volt, hogy vonalából kiugrott.
