Szabolcska Mihály
KERTEMBEN
Én kis kicsi fáim,
Csak növekedjetek ti,
Csak lombosodjatok.
A nótás madaraknak,
Ha rátok fészket raknak,
Oltalmas enyhet adjatok!
Legyetek tavaszonként.
Mindig virágosabbak,
Termő rüggyel teli;
S szórjon sugarat rátok.
Ő, aki a virágot
Édes gyümölcscsé érleli!
Mikor nyáron vihar száll,
Hatalmát mutogatván,
Át a völgyünk felett:
Ti bölcsen meghajolva,
Másokért, magatokra
Vigyázzatok, - engedjetek!
Daczolni a viharral,
Törni, de nem hajolni,
Nem a ti dolgotok.
Nektek használni váltig.
Az önfeláldozásig.
Egyetlen hivatásotok!
Lássátok én se bánom,
Hogy nem czédrusfa lettem.
- Sőt áldom Istenem,
Hogy hozzátok hasonló
Csendes, szelíd, mosolygó
Gyümölcsfa lett az életem.
Ady Endre
KÉSŐI KURUCZ ÉNEKEK
I.
Talján kisasszonyom.
Nem mehetek hozzád,
Idegen lovasok
Portámat tapossák,
Régi vitéz-ruhát
Öltnöm kell magamra,
Rá kell fanyalodnom
A régi haragra.
De ha bitangékat
Kertemből elűzöm,
Kertem százszorszépjét
Kebeledre tűzöm.
Lakodalom lesz itt,
Piros lesz a kertem
S lesz más lakodalom.
Várj egy kiccsit, lelkem.
A miket is irok
Szegény magyar honban,
Régi szerelemben
S új-új siralomban.
II.
Csordulj, kedvem.
Ezt a kutya, másért siró,
Szú-megrágta, táblabíró,
Magyar sorsot nem érdemlem.
Mozdulj, kedvem,
Mert ha százszor módját multa,
Dühbe, daczba, borba fulva
Ez a fajtám, nem szégyenlem.
Fordulj, kedvem.
Ad az Isten jót is holnap
Minden sírvavigadónak,
Verd a dobod, verd a mellem.
Fordulj, kedvem.
És ha leszakad az Ég is,
Marad magyar mégis-mégis
Ősi, szép és rémületlen.
