|
Magyar kiállítás Tokióban
Hazafiassága és művészi ipartermékei révén már régóta értékelni tudjuk Japánt, - mindamellett Suho Chiba japán lapszerkesztőnek az Urániában tartott előadás-sorozatát nagy érdeklődéssel hallgattuk. Chiba eljött, hogy az európaiak nézetét a hatalmas Japán életéről és erkölcseiről helyesbítse, mennyivel inkább van szüksége a mi kis nemzetünknek arra, hogy barátokat szerezzen. Költséget, utánjárást nem sajnálva 1300 drb értékes magyar iparművészeti terméket gyűjtött össze, mely gyűjteményt kiállítás végett és annak lefolyta után japán gyűjtemények számára Tokióba küldötte, hol is e vállalkozása meglepő eredménnyel járt. 1912 október havától folyó évi április l-ig, hat hónapon keresztül, tehát igen hosszú ideig volt nyitva. A japán napilapok és folyóiratok meleg rokonérzéssel és nagy elismeréssel számoltak be az őket és az iparművészet mestereit is fölötte érdeklő kiállításról. Képes-lapjaik a nemes gondolkozású úrnő, dr. Kurtzné arczképét és egész sorát a kiállításról felvett ilusztráczióknak hozták. Ott látjuk a kiadós czikkek mellett magyar kézimunkák, varrottasok, kendők és szallagok fényképeit. Festőink közül úgy látszik Feszty Árpád, Jendrássik Jenő ízlése volt a japánoknak legérdekesebb, mert a kiállításon látható 35 művészi metszet és nyomat közül az ő képeiket közölték. Érdekes története van a kiállítás létrejöttének. A Budapesten 1911-ben megtartott Japán kiállítás alkalmával dr. Kurtzné közelebbről megismerkedett és barátságot is kötött a japán kiállítás négy rendezőjével, kik közül Kanno Makotóval, a tokiói művészeti akadémia tanárával állandó levélösszeköttetést tart fenn. Természetesen egy levél váltása heteket vesz igénybe. Dr. Krutzné hazaszeretete sugallmazására elhatározta, hogy e baráti viszonyt nemzetünk javára fogja fordítani. Még 1911 deczemberében – költséget és fáradságot nem kímélve, - magyar kulturális tárgyak gyűjtését kezdte meg, mely gyűjteménnyel múlt év tavaszán elkészülvén, azt Tokióba az említett művészprofesszorhoz küldte. |