A háboru a modern ember réme, a kultúra örök ellensége napjainkban is kiterjesztette fejünk fölé rémületes szárnyait. Hasztalan igyekeznek az emberiség lelki szabadságának gondos őrei azt a nemzetközi békeligát összetoborznia, amely hivatva lenne a nemzetek között előforduló, surlódásokat bölcs osztóigazsággal elintézni papiroson, a szép és nemes gondolat csak papiroson marad.
Ma a legbiztosabb békealap az erős harcrakész hadsereg. Ez az elv él az egész világon s ennek az eszmének hódol ugyszólván minden technikai tudomány. A közlekedés minden faja szolgálja ma már a hadsereget. A hócipős skitalpaktól, a kerekes görkorcsolyán át a repülőgépig minden járómü hasznos alkalmazást talál a hadi erőben.
Mikor a kerékpár legelső formáját - ennek még alig 30 esztendeje - használni kezdték az emberek, vannak még, akik emlékeznek azokra a magas, csaknem két méter átmérőjű kerekekre, amelyek mögött egy apró kis kerék kullogva alkotta a kerékpárt. Ezek a járművek akkor még alig voltak egyebek, mint sport és szórakozást nyujtó alkalmatosságok.
Az angoloké az érdem, hogy a két egyforma nagyságu alacsonykerekű kerékpárt ajándékozták a világnak, s a kerékpár ugyszólván egy szempillantás alatt emancipálta a szegény ember földhözragadottságát. A gazdagok sebessége, gyorsjárása a lóval vontatott kocsik, a gyorsvonat, később az automobilok segélyével csak álma lehetett kevésbé tehetős embernek, a kerékpár kiragadta ezeket a gyalogos sorból, vasparipát adott alájuk; s a kerékpár utolérte a leggyorsabb lovat, majd elhagyta, messze maga mögött hagyva az automobil nyomába lépett.
A motorépités technikájának fejlődése azután ujabb lökést adott ennek a demokrata automobilnak. Kezdték épiteni a motorkerékpárokat, amelyek tényleges autobil szolgálatot tettek, persze aránytalanul olcsóbb áron, mint a valódi automobil.
A kerékpár már a maga egyszerű formájában hadi eszköz lett. Mikor ezek a polgári gépi járómüvek a tökély első fokára léptek a világ hadseregei azonnal szerveztek a gyalogos katonák sorában kerékpáros csapatokat. Ezeket földerítő és küldöncszolgálatra használták s ezáltal sok lovast takarítottak meg. A könnyű kerékpárral fölszerelt katona, a kettéhajlított, hátára kötött kerékpárral mindenütt átjutott, ahol a többi gyalogos társa, könnyebben mozog, mint a lovas, olcsóbb, s még az a gondja sincs, mint a lovasnak, hogy paripájának abrakot hol szerez, s gyorsabb, mint a lovas.
Ezeket a kerékpárosokat azóta, mióta a szabadonfutó kerékpárok találmánya van alkalmazva még nagyobb mértékben lehet használni, mert a kerékpáros fárasztó munkája ezekkel az ujabb csapágyakkal csaknem a felére csökkent. Ugyanigy hadi szolgálatba lépett a motorkerékpár is, amely mint testi fáradság arányszámban ki sem fejezhető módon kisebb, mint a taposókerékpár munkája.
A kerékpáros katona lőfegyverrel van fölszerelve, leszállván a gépről semmivel sem különb, vagy kevesebb, mint a csapatokban gyalogló többi katona társa. Ennél többet az alig 12-14 kiló sulyu kerékpár alkotmánytól már nem is lehet kivánni. Annál nagyobb igényekkel lehetett fellépni a motorkerékpárokkal szemben, a melyek még mindig a könnyű gépüzemű járómüvekhez tartoznak.
Ezeknek a járóműveknek a sulya 50-100 kilogrammig terjed, de a 2-300 kilogrammot is meghaladja. A legutóbbi évekig a motorkerékpárosokat ép ugy, mint a katonai automobilokat megpróbálták gyalogsági lövedékek szállitására használni. A szolgálat fényesen igazolta a motorkerékpárok használhatóságát. Eltekintve a kerékpárral szemben elérhető nagyobb sebességtől, ez a teherbírása már is előnyt adott a taposópedálos gép fölött.
Igen közel feküdt az a gondolata a hollandiai hadvezetőségnek, hogy a motorkerékpárokat használó katona, ha a taposópedálu katona kézi fegyvert vihet magával, ez gépfegyverrel szerelhető föl. A gépfegyverről bizonyára tudják olvasóink, hogy alapjában nem egyéb, mint egy kézi fegyver, (a lövege teljesen azonos méretű a kézi gyalogsági fegyver lövegével) de a működése már gépi erővel megy. A töltények nem ötös, vagy hatos tárakban vannak elhelyezve, hanem egy széles szalagon lévő hurokban, s ez a szalag olyan hosszu, hogy arra 250 darab töltény helyezhető.
A szalag végén egy kis horog van, amelyre a lövésközben ráakasztják a következő szalagot, ugy hogy ez alapon akár végtelen számu löveget lehetne leadni folytonosan. Hogy tényleg mennyit tud leadni egy ilyen gépfegyver, az a típustól függ. Tényleg 600 lövés is leadható percenkint, vagyis másodpercenkint 10 lövés. Ezt a mennyiséget azonban sohasem adja le, vagy legfeljebb 5-6 másodpercig, mert a lövések leadható száma függ a cső átmelegedésétől. Már most egy ilyen gépfegyver szállítása emberi erővel nem képzelhető el. Nem pedig azért, mert a lövegmennyiség óriási, emberi erőt meghaladó sulya mellett a gépfegyverszerkezet is jóval nehezebb, mint a gyalogsági kézifegyver.
Apró kis lovak, számszerint három szállít egy gépfegyvert, hat katona kíséretében. Tehát lovak kellenek hozzá és katonák. Hollandiában kísérletet tettek, s a gépfegyvert fölszerelték a motorkerékpárra, s megpróbálták, vajjon egyetlen ember elegendő e arra, hogy a gépfegyvert adott helyzetben kezelni is tudja. A kisérlet fényesen bevált, s most motorkerékpáros gépfegyverosztályokat állítanak föl.
