Ásatások a régi Babylonban

Olyan töméntelenül nagy város, mint a milyen a régi Babylon volt nem pusztulhatott el nyomtalanul, s az emberek tudták is mindig, hogy hol fekszenek a romjai. Kutattak is gyakorta ezen a helyen; a bennlakók azért, hogy olcsó építő anyagot nyerjenek, a külföldiek, nevezetesen az angolok pedig régiségeket kerestek.

Ujabban ugyancsak utóbbi czélból a német „Orientgesellschaft” végeztet itt rendszeres ásatásokat, melyeket a nagy tudományú dr. Koldewey Róbert vezet, s melyek már is nevezetes eredményeket mutatnak fel.

Az a Babylon, melynek romjairól van szó: aránylag uj város volt. A régi Babylont, melyet a turáni fajból származó szumirok építettek, földig rombolta Szinacterib asszyriai király (705-681 Kr. e.). Mintegy száz évre rá építtette a romokon az uj várost Nebukadnezar (a biblia Nebukadonozorja), az a hatalmas fejedelem, a ki elfoglalta Alsó-Egyiptomot s s ki bevette Jeruzsálemet, lerontotta Salamon híres templomát és Jeremiás próféta nagy örömére magával hurczolta Zedikiást, a Dávid házából származó utolsó királyt.

Babylon, a mint azt Nebukadnezar megépítette, talán legnagyobb volt a világ minden városai között. 26-30 kilométer hosszúra teszik a várost körülvevő falakat, a melyeken belől 3-4 emeletes házak sorakoztak, és sűrűen lakott a nép. A falak magassága Herodot szerint 355 lábnyi volt, szélessége pedig 85 láb, úgy, hogy azok teteje széles utczát képezett.

Berosus babyloni tudós, a ki ismerte hazája irott okmányait, s a kinek görög munkája kivonatosan ránk maradt, azt írja, hogy a híres függő-kerteket is ez az uralkodó (és nem Samira vagy Szemiramis) építtette, még pedig a felesége kedvéért halmokat és völgyeket csináltatott bennök, melyek az asszonyt hegyes hazájára emlékeztették.

 

---

Így írták ezt le a tyrusi történelmi könyvek is, a melyek Eusebios egyházi atya idejében még megvoltak. Nebukadnezar 250 nagy tornyot is emelt a falak mentén s száz bronzból készült kapuval látta el a várost. A német ásatások máris nagy eredményeket értek el. Kiásták az Istár kaput, és a szent utat, melyen át e kaputól a Mardak-istenség templomáig vonultak a proczessziók.

Az út mentén aszfaltba ágyazott téglából vannak építve a falak, a melyeket állatképek díszítenek. Ezek az állatképek agyagból vannak égetve s a mai majolikára emlékeztetnek. Színük kék, sárga és fehér. A szent út maga körülbelül negyven láb magasságban vezet a város színe fölött. Kiásták egy nagy palota romjait is, mely talán a császár háreme lehetett, mert csupa apró szobácska van benne, némelyik oly kicsi, hogy legfeljebb egy ágy férhetett el benne.

Régi ékírásos követ eddig csak keveset találtak, a mi nem is csoda, mert a város sem volt régi. Legérdekesebbek az ékírásos emlékek között az Egibi nevű zsidó bankárháznak az okmányai és szerződései. Az Egibi név a zsidó Jákobnak felel meg, s a család őse valószínűleg azokkal az izraelitákkal került Babylonba, a kiket Nabukadnezár hadvezére Nebuszaradan 588-ban Kr. e. hurczolt magával Jeruzsálemből az Eufrates partjára s a kik ott rövid idő múlva nemcsak megszoktak, de - mint Ezékiel próféta tanúsítja - jól is érezték magokat.