Hajnali szerenád

Szép czím egy verskötetnek, sejteti azt a halk muzsikát, a mely az ember fülében marad Tóth Árpád verseinek elolvasása után. Mert lehetetlen ezt a könyvet elolvasni a nélkül, hogy valami hangulatos, szomorú muzsika ne maradjon utána az ember lelkében, a mely sokáig zsong még tovább. A hajnali szerenádot egy bús, halavány fiatal ember adja, a ki egész életét belül, a gondolataiban, az ábrándjaiban, rejtett fájdalmaiban éli és lelke rejtett szobájába, a külső élet csak fojtottan, tompán hallik be, mint zárt függönyű ablakon az utczai zaj.

A versek ebből a lelki állapotból fakadnak; az elzárt lélek vágyakozásából az élet szépségei, hatalmas lendülete, gyönyörei után s a passzivitásból, a mely nem engedi, hogy utána is nyúljon annak, a mire vágyik. Ennek a két ellentétes lelki motívumnak a súrlódásából keletkezik a hangulat: a passzív, szomorú, lemondó és mindig kifelé sóvárgó, aktivitásra vágyó lélek folytonos izgatottsága.

Halk szavú tragédiák vérzenek a versek soraiban, mély emberi fájdalmaktól pihegnek a szavak, minden vers fölött a melancholia ezüstös köde szállong, - de mindebben nincsen semmi akczió: a költő teljesen a maga hangulatában éli ki az életét s a vers nála mindig valami cselekvést pótol, a mely nem tud magának utat találni kifelé és bánatos érzésbe olvad szét.

A lelki állapot egy érzésben, vágyakban már teljesen és gazdagon kifejlett, de élete nyilvánulásaiban mindenfelől megkötött gyermek lelki állapota. Psychologiai szempontból is igen nagy érdekű dokumentumok e versek, tisztán művészi szempontokból nézve pedig rendkívül finom, erősen árnyalt, benső zengésű hatásokat keltenek.

Forma dolgában is mély és tiszta ez a hatás: minden szó, minden rím tele van az egész vers hangulatával, a benső, melancholikus, halk hullámzású ritmus tele van muzsikával s a nyelv egyszerű őszinte szépsége, kifejező színessége olyannak tünteti fel a verset, mint valami szerves dolgot, a melynek legcsekélyebb részecskéje is az egészszel összhangban működik, a melyből nem lehet sem elvenni, sem hozzáadni semmit. Tóth Árpád verseskönyve a legszebb és legtöbb értékű termékei közé tartozik a mai lirának.