Akármit csinálnak a németek – háborut viselnek, vagy békét hirdetnek, erdőt irtanak, ipart teremtenek, sportolnak, ünnepelnek és lelkesednek – egészen bizonyos, hogy alaposan csinálják. Olyan szabályosan, olyan hidegvérrel kiszámitva minden lehetőséget, olyan makulátlanul, hogy az embernek szinte a háta borsódzik tőle.
Különösen az ünneplésben nagyok. A kulturált országok közül, egyedül Németországban lehetséges az, hogy élemedett férfiak, - tanárok, hivatalnokok és rőföskereskedők – százezernyi tömegben vonuljanak föl s alá zárt sorokban, keményhangzásu kommandószóra hallgatva az utcákon, egyforma ruhában és egyforma érzésekkel – a Jägeringek alatt.
Csak a német földön, a junkergőg országában történhetik meg, hogy egy nagy város félmillió polgára napestig szorong az ünnepség helye körül, csak azért, hogy az ünnepség szereplőivel énekelhesse el a „Deutschland, Deutschland, über alles”-t.
Most folyt le Lipcsében a jubiláris tornászünnepség, a melyen nyolcvanezer tornász vonult föl, több mint negyedmillió néző előtt.
A nagy tömegek torlódása ellenére sem volt rendzavarás, vagy félreértés, a tornászsereg és a közönség egyaránt katonás szellemben végezte el a dolgát: tornázott, vagy lelkesedett, mindenki a szerepe szerint. Bizonyos, hogy grandiozus dolog volt a 60,000 tornász fölvonultatása és imponáló a 18,000 egyforma dresszes német tornász szabadgyakorlata.