A szakszervezetek a munkanélküliség ügyében egybehivott országos kongresszusán Micseh Endre miniszteri tanácsos, a kereskedelmi miniszter képviseletében érdekes kijelentéseket tett a kereskedelmi minisztériumnak a munkanélküliség enyhitésére tervbe vett és nagy részben már előkészitett intézkedéseiről. Fölszólalásának lényegét a következőkben adjuk:
Amint a jelenlegi kereskedelmi miniszter állását elfoglalta, látva a fenyegető munkanélküliséget, nagyobb szabásu beruházási programmot rendelt el, sőt mondhatom, nemcsak elrendelte, hanem ő maga készitette is el: de nemcsak ő maga tette ezt, hanem fölkérte az összes minisztereket, hogy a munkanélküliségnek munkaadással való megszüntetését szorgalmazza a kormány.
A kereskedelmi miniszter beruházási programmjában, a melynek megvalósulása a jövő év elejével veszi kezdetét, szerepelnek különösen az alábbi munkálatok: ut- és egyéb épitkezésre, posta-, távirda- és telefonbeszerzésekre 36 millió korona és Máv. beruházásokra: 165 millió korona ugy, hogy a beruházások összege 192 millió koronára tehető.
Ezenkivül kivitelre kerül egyes helyiérdekü vasutak kiépitése is.
Kora tavasszal 110 kilométernyi vasutépités 13 millió koronával, az év folyamán pedig, ha a pénzügyi helyzet csak annyira, amennyire javul, mi remélünk további 160 kilométernyi helyiérdekü vasut körülbelül 20 millió koronával kerül kivitelre, ugy hogy ezen a téren is 33 millió koronás munkáról van szó. A beruházásra vonatkozó tervek készen vannak és igy remélhető, hogy amint az időjárás megengedi, ezek a munkálatok teljes erővel folytattatni fognak és igy következéskép a magánvállalkozás is bizonyos lendületet fog nyerni.
Van továbbá még egy másik munkát adó alkalom is, még pedig a közszállitások ügye. 1912-ben iparcikkekben 351 millió korona szerepelt. Jövő évben legalább is hasonló nagyságu megrendelés fog eszközöltetni. A kereskedelmi miniszter intézkedni fog, hogy ezek az iparcikkekben való megrendelések, különösen ha az illető iparcikkek előállitásához sok munkásra van szükség, soron kivül lehetőleg már az év elején adassanak ki.
A munkanélküliséget azonban mind ezekkel a horribilis megrendelésekkel munkálatokkal sem lehet megszüntetni. Közismeretes, hogy ehhez a magánérdekeltségnek a vállalkozása is szükséges. Viszont a magánérdekeltség csak akkor lép majd akcióba, ha egyrészt a pénzügyi helyzet javulni fog, amire kilátásunk lehet és másrészt békés, konszolidált termelést tudunk biztositani.
Elfogulatlan emberek nagyon jól tudják, hogy a magyar ipar mennyire gyönge. Éppen ezért kell a magyar munkásságnak is, a maga müködési körében a magyar ipar megerősödését a magyar ipar megteremtését előmozditani, mert minden egyes vállalat összeroppanása száz és száz munkást foszt meg a munkától, tesz földönfutóvá.
Az 1912. évi statisztika szerint fél gyártmányokban és kész gyártmányokban behozatalunk 1700 millió koronát tett ki.
Hány ezer és ezer munkásnak jutna munka, ha a társadalom összefogna és a külföldi, sokszor selejtes áru helyett hazait vásárolna! Igyekezzék tehát a munkásság is odahatni, hogy Magyarországon lehetőleg magyar iparcikkek vásároltassanak, még akkor is ha ezek pár fillérrel drágábbak, mert csak ugy tudjuk ezt a behozatalt visszaszoritani és csak ily módon teremthetjük meg a magyar munkásság biztos megélhetését.
