Készül az új Lánczhíd

A legnagyobb magyar hatalmas alkotása, a Pestet Budával összekötő legelső vashíd már öreg.
Két emberöltő telt el majdnem azóta, hogy a híd elkészült, az erős lánczszemeket, a melyeket hiába igyekeztek megsemmisíteni erőszakos úton, megviselte az idők járása, szakértők megállapították, hogy a kovácsolt vasból, Angliában készült lánczlemezek a sok rázkódástól szemcséssé váltak és a Lánczhidat ezért restaurálni kell.

Február elsején elzárták a híd forgalmát és a jövő esztendő végéig új alkatrészekkel cserélik ki a Lánczhíd minden tagját. Az új Lánczhíd külső alakjában teljesen hasonló lesz a régihez, olyan marad, mint a minőnek valamikor régen Tierney William Clark nagyszerű alkotó zsenije megtervezte. Különbség a régi és az új Lánczhíd között az egyes lánczszemek méreteiben van csak, a mennyiben a régi Lánczhíd lánczlemezei három és fél méteresek, az új Lánczhídnál ellenben hat méter húsz czentiméter hosszúak lesznek az egyes csomók lemezei. 

A Lánczhíd elkészítését a pénzügyminiszterium, a melynek hatáskörébe az állami hidak kérdése tartozik, a kereskedelmi minisztériumra bízta és csak a pénzügyi rész lebonyolítását tartotta meg a maga hatáskörében. A kereskedelmi minisztérium az állami gépgyárban rendelte meg az alkatrészeket és ez a gyár végzi a felszerelés nehéz munkáját is, a Lánczhíd szerkezetét pedig a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozó diósgyőri állami vas- és aczélgyár végzi.

Ide 1912 november közepe táján érkezett meg a megrendelés és az egyes lánczszemek elkészítését épen egy esztendővel ezelőtt kezdték meg. A míg a régi Lánczhíd szerkezete kovácsolt vasból készült, addig az új Lánczhíd teljes egészében aczélból készül és ezzel a munkával sokkal rövidebb idő alatt készül el a gyár, mint a meddig az eskütéri híd munkája tartott. Ez a munka huszonegy hónapot vett igénybe, és bár mennyiségében, méreteiben jelentékenyen nagyobb volt, mint a Lánczhíd, mégis ez az utóbbi munka csak tizenhárom hónapig foglalkoztatja az üzemet, az egyes alkatrészek összeszerelése Budapesten a helyszínen történik, a gyár csak az anyagot szállítja.

A rendelés 3274 darab különböző alakú lánczszemre, 176 horgany-lánczlemezre, 356 betétlemezre, 216 csaphengerre, 432 csavaranyára történt, az egész anyag súlya 26,834 métermázsa, ennek a súlynak legnagyobb részét azonban a lánczszemek teszik ki, a melyek 240 vaggonrakomány súlyának, pontosan 23,184 métermázsának felelnek meg. A csaphengerek 757, a csavaranyák 243 és a vegyes aczél öntvények – a melyek a lánczok megerősítéséhez szolgálnak – 650 métermázsa aczéltartalommal birnak. 

A lánczszemekhez szükséges lemezek hengerelését 1912 deczember 17-ikén kezdte meg a gyár, de ezek kikészítéséhez csak a múlt évi január 27-ikén fogtak. Az első küldemény november 27-ikén indult el Budapestre, azért nem előbb, mert itt nem lett volna hely, a hol elhelyezzék a hatalmas lánczszemeket, a melyekből azóta naponkint három vaggon érkezik a fővárosba. 

Legfontosabb alkatrészei a híd szerkezetének a lánczszemek, a melyek hatalmas aczéllemezekből készülnek. A kész lánczszemeket elszállítás előtt a kereskedelmi miniszterium kiküldöttei, Beke József és Gállik István műszaki főtanácsosok egyenkint megvizsgálják. Ha a lemezek szilárdsága megfelel az előírásnak, a rakodóra szállítják, a hol vaggonokba helyezik el. Egy vaggonba 12-13 lemez fér el és ennek a mennyiségnek teljes elkészítése – az aczélöntést ide nem számítva – 88 munkásnak és a gépek egész sorának teljes huszonnégy órai idejét veszi igénybe. 

A régi Lánczhíd annak idején 6.220,428 pengőforintba került, ha ebből az összegből leszámítjuk a megmaradt anyagszerek és gépek értékét és a térvásárlásra kiadott összesen 619,294 pengőforintot, megállapítható, hogy az építési költség 5.601,134 pengőforintot tett ki. Most majdnem ugyanennyi koronára – pontosan 5,100.000 koronára – tervezték az átalakítási költséget, de ez összeg 1.554,000 koronával emelkedett, mert ekkora összegbe kerül a hídfők megerősítése. 
A gyár, a hol a Lánczhíd alkatrészei készülnek, Magyarország legnagyobb ipartelepe, tízezernél több munkásnak ad kenyeret. Páratlanul álló jóléti intézményekkel büszkélkedik és harminczkét tanító végzi az oktatás nehéz munkáját az iskolákban. Lövedékgyára híres az egész világon és legutóbb már a dreadnaughtokhoz is itt készítettek el egyes, óriási méretű alkatrészeket.

Rohamosan fejlődött a gyár az utolsó esztendőben és mindezért a fejlődésért elsősorban Allender Henrik fő bányatanácsost, a gyár igazgatóját illeti az elismerés. Ő teremtette meg a modern munkás-házakat, a melyeket most tovább építenek és az ő tevékenységét dicséri az a sok alkotás, a melyeknek légiója világszerte becsültté teszi a magyar aczélipart. A Lánczhíd alkatrészeinek pontos elkészítésre is a főbányatanácsos ügyel föl, a kinek alkotó ereje különben is meglátszik a gyár minden részében.