Ez a legujabb dolog a vizvezetéki technikában és tudományban. Beszéljünk előbb az ozónról.
Az ozón tulajdonkép semmi más, mint az oxigénnek, az éltető levegő e legfontosabb alkatrészének egy változata. Az oxigén villamos kisüléseknél változik át ózonná. Ezért a villámlással kapcsolatosan is keletkezik.
Már most az ozónnak egy igen kitünő tulajdonsága van, amely rendkivül fontossá lett a vizgyártásnál, a vizvezetéki viz elkészitésénél. Öl minden baktériumot.
A viznek vizvezetéki célokra való elkészitése ugyanis semmi más, mint kivevése mindazon alkatoknak, amelyek nem valók a jó vizbe. Ez néha még belevitele olyanoknak, amelyek javitják.
A vizet szűrik. Kavicskutakba szivárogtatják, hogy a kavicson keresztül már kiszoruljanak a szemétfélék. Aztán ülepedő rétegekre eresztik a vizet, szűrőkön bocsátják át, de mindez csak a szilárd alkatrészek eltávolitására szolgál. A bacillusféléknek ez nem elég, azok keresztülhatolnak mindenen. A bacillusok ellen a levegővel való szellőzés a leghasznosabb, keresztülverik a vizen a nagy mesterséges szelet.
A viz tisztitására nézve lett most nagyjelentőségü az ozón, amióta a bámulatos villamossági művekkel az ozóngyártást nagyban lehet művelni. Óriási villamos berendezésekkel végzik azokat a villamos hullámzásokat és kisüléseket, amelyek a levegő oxigénjét ozónná változtatják. Az ozónt aztán keresztülhajtják a vizen és ez a legteljesebben kiöl minden élő lényt belőle, minden bacillust, minden mikrobát. Az ozón hatása oly hatalmas, hogy a viz szinte ragyog. És pedig attól, hogy a bacilluskák oly hevesen szinte elégnek, hogy az ily fényjelenséggel jár.
Az az ozónnal kezelt vizvezeték nyujtja a legteljesebb biztonságot a viz tökéletes egészséges voltáról. És az ujabb vizvezetéki berendezéseket már mind igy csinálják. Büszkék lehetünk rá, hogy az elsők egyikét itt rendezték be Magyarországon: a nagyszebenit, amelynek tanulmányozására és az eredménynek minden szempontból való megvizsgálására a külföldi szakemberek nagy számban jöttek el.
Valószinüleg a budapesti vizvezetéket is előbb-utóbb át fogják igazitani, mert végre is ez az ozónos viz a legfontosabb egészségügyi vivmányok egyike. Még akkor is, ha lényegesebb panasz nem lehet a mi vizünkre. De teljes biztonságot csak az ozón nyújt.
Az ember igaz, hogy fölveti a kérdést, hogy furcsa, azelőtt mi minden vizet össze nem ivott az ember és mégse ártott, most pedig hogy nekiesnek vizet pucolni és mégis nyavalyások a mai emberek.
De ez nem egészen igy van. Falun, vidéken, ha jóizű a viz, iható is, mert ott fertőző anyagok nem igen kerülnek bele. Hacsak döglött kutyát, macskát nem dobtak bele, vagy valami részeg ember bele nem esett. A városokban azonban a talaj egy kész méregréteg. Mindenféle szemét, hulladék, piszok erjed a városi talajban és benne a legjobb tanyája van mindenféle betegséget okozó mikrobának, bacillusnak. A kutakba ömlő talajviz ezeket mossa magával. A nagy Pettenkofer, aki először irányitotta a figyelmet erre a városmérgezésre, kimutatta, hogy pl. Münchenben évek során keresztül mindig akkor lépett fel a tifusz, mikor a talajviz emelkedett és a felsőbb szemét-, piszokrétegen keresztülszivárgott. Ha csökkent a talajviz, csökkent a tifusz is.
Azóta a legfontosabb egészségügyi védekezés a viznek bacillusmentesitésére. És ebben a védekezésben az ozónos vizvezetéki viz az emberi tudomány és technika legifjabb diadalát jelenti.
