A modern higienikusok és bakteriumismerök a papirospénzt tartják a legveszedelmesebb betegség terjesztőnek. Hát bizony eltekintve attól a bajtól, amit a bankó hiánya okoz, kétségtelenül bebizonyitott tény az, hogy a papiros anyaga következtében, igen alkalmas mindenféle fertözö betegség terjesztésére.
Maga a pénz olvasása még mindig ama kellően el nem itélhetö módon történik sok embernél, hogy az ujjakat megnyálazzák, s igy forgatják az olvasáshoz. Ha uj a bankó, akkor a pénzolvasó esetleges betegsége tapad a nyálazás következtében a papirosra, ha pedig ócska, rongyos, piszkos papirospénzt olvas, a szennyben buján tenyésző bakteriumokat, bacillusokat szedi ujjai révén milliárd számra, a nyálazás folytán a nyelvére. De meg a kézzel való fogdosás eléggé beszennyezi a papirost, főleg azoknál, akik százszor is végig tapogatnak egy bankót, amig megválnak tőle, s valljuk be, mindnyájan szivesen simogatnánk a kéköblü bankókat, csakhogy ne kelljen kiadni.
Az emberek higieniájával foglalkozók régen tudják ezt, s azokat az embereket, akiknek hivatásuk nap-nap után a papirospénz olvasása, kezelése, óva intik a papiroson lévő egészségölö bacillusokkal való érintkezéstől. Ezek az urak már nem nyálazzák a kezeiket, ezek nedves szivacsra tapasztják ujjaikat, s igy szereznek nedvességet a papirospénz olvasásához. Azonkivül pedig napjában számtalanszor lemossák és fertötlenitik kezeiket.
Járványos időben sublimátos permetezövel a pénzt is fertötlenitik, pedig az épen járványmetnes idöben is okos volna, hiszen ezen a réven törhet és terjedhet el épen a járvány. A sok óvórendszabály és intézkedés mellett azonban Amerikában még egyszerübb módon védekeznek a papirospénzen tapadó veszedelmes bacillusok ellen. Az állampénztár Washingtonban külön pénzmosó gépezet és eljárást vezetett be, amelynek segélyével a bankba kerülö pénzt nem továbbitják, mielőtt a mosás eljáráson túl nem esett.
A pénz mosására az vezette rá az állampénztárt, hogy számitásokat végzett arról, hogy mennyibe kerül neki a bankó ujra mosása és mennyibe kerül, ha a bankó mosással a papirospénz életét két, háromszorosára hosszabbitja meg. Ez az utóbbi sokkal kedvezőbbnek látszott és ezt be is vezették. Az eljárás igen egyszerü. Mint a képen is látható, a pénzmosó-gép áll egy kazánból, amely a kép jobboldalán van. Ebbe a kazánba az elötte ülö nö egyszerüen beleszójra a papirospénzt. A kazánban sók és a bankó papirosát nyomását, festését meg nem támadó lugok vannak, amelyek langyos állapotban a papirospénzt egyszerüen lemossák, a papirosról leszedik a szennyeket és piszkot.
Bizonyos ideig tartó mosás után a papirospénz automatikusan kiemelkedik a kazánból és egy tartóba kerül, amelybe a kazán és a nagyobb asztal között látható csövön át forró levegőt fujnak. Ez elveszi a papirosról a fölösleges vizet és nedvességet. A még azonban mindig nedves bankó egy végnélküli szalagon ömlik föl száritás céljából. Igy érkezik el a baloldalon levő nöhöz, aki guttapercha kesztyüvel egyenkint leszedi a papirospénzt s ráhelyezi egy itató vászonszalagra, amely két henger között fut tova. Ez a henger azután mindenekelött teljesen szárazra préseli a bankót, s miután tükörsima és melegitett is, szószerint értve levasalja, fényt ad neki, s ropogós ujjá varázsolja.
A kész bankó a szalagon tova fut s az asztal végén levő állványon át egy vezetékcsatornánk lejut az asztal mélyébe, ahonnan azután kiszedik. Van már sok egyéb módja is a tisztitásnak, amelyek részletekben eltérnek. Lényege mindnek az, hogy lemossák sókkal, száritják és vasalják. Amerikában az ércpénz tisztogatást is bevették már, amely szintén fontos egészségügyi intézkedés.
