|
Könyv a magyar sertéstartásról
Érdekes tartalmú könyv jelent meg a Franklin-Társulatnál Dorner Béla tollából, a fenti czim alatt, melyet nemcsak azért tartunk megemlítésre méltónak, mivel azt a szakirodalom ritka elismeréssel fogadta, hanem főleg azért, mert a könyv a magyar közgazdaság egyik legfontosabb ágát tárgyalja s az olvasó közönség nagy részét is bizonyára érdekelni fogja.
Hiszen a sertés azon háziállatunk, melyet hazánkban mindenütt tenyésztenek s a lakosságnak általában egyik legfőbb élelmi czikkét szolgáltatja. Ezenkívül ezen állat az, mely után a legtöbb pénz folyik be a gazdaközönség kezébe, s mely egyik leglényegesebb tényezője az ország lakossága vagyonosságának.
Hiszen sertéskivitelünk értéke 1890-ben százöt millió 856,000 koronára, 1893-ban 134.638.000, 1894-ben pedig 157.020.000 koronára rúgott. S míg disznózsirért évente 6,8 millió koronát, szalonnáért 3-4 millió koronát kapunk, addig sonkáért már mi adózunk a külföldnek 1-1,5 millió koronával. Dorner műve kimeritően tárgyalja a tenyésztési, táplálási, hizlalási, értékesitési s kereskedelmi kérdéseket, melyek a sertésre vonatkoznak, ismerteti a sertés betegségeket, tanácsokat ád az azok elleni védekezésre, s a mi könyvének érdekességét különösen emeli, az az, hogy történeti ismertetésekkel kezd minden fejezetet…
Báró Palocsay György kurucz generális 1701-ben hadviselés közben a versirásra is ráért, még pedig nem a holdvilágról és szivbeli dolgokról zengett, hanem a sertéshizlalásról, kolbászkészítésről. Egyebek közt ilyen formán: |