|
A király
Ujra egy kivételes évforduló, immár a nyolcvannegyedik, amely Magyarország apostoli királyát erőben és biztató egészségben találja. Apostoli idő és valóban apostoli müködés jutalmaz: azokban a nehéz hónapokban, amelyek legutóbb a monarchia népeire szakadtak, a király őrizte és védte népe békéjét, az övénél ifjabb, tapasztalatlanabb és bizonytalanabb vélekedésekkel és tanácsukkal szemben. Nehéz idők voltak, sokszor visszatérők Ferenc József hosszu uralkodása alatt. Mennyi szenvedés, mennyi vér, mennyi csalódás és mindezeken épülve mennyi bölcsesség, emberismeret és türelem kellett ahhoz, hogy ez az ország és ez a monarchia éljen és megéljen minden viharokon át. A nemzetek történetében sem a tulságos temperamentum, sem a vakmerő elbizottság, sem a könnyelmű kezdeményezés, nem mutat fel tartós sikereket. Ami maradandó volt, ami korszakossá szélesült, ami a nemzetek javát és fejlődését biztosította, mindig és mindenben a mérséklet volt, az önfegyelem és az óvatosság, amely a férfikorból az öregség felé hajló évek érdeme és előnye. A felséges ur évtizedek óta ennek a politikának első pionirja. Körülötte nemzedékek nőttek fel, nemzedékek haltak ki, jöttek uj katonák, uj diplomaták és uj politikusok, kicsik és nagyok, tehetségesek és tehetségtelenek, nagyralátók és kevéssel beérők, csak a fenséges ur maradt egy és ugyanaz: bölcs és következetes, mint egy igazán kivételes egyéniség a sok apró senki vagy valaki közt. Mivé lettünk volna ,a a király felsőbbséges konzervativizmusa nem egyensulyozta volna a széthuzó erők játékát? Hány darabra hullott volna szét ez a toldott-foldott testű monarchia, ha a legfelsőbb helyről nem tartották volna erősen a gyeplőt? A sok válságon kivül, amley ideig-óriág viharzott, hogyan birtunk volna ki egy katasztrófát, ha a megelőzés nemes fegyverei rendelkezésre nem állottak volna a király jóvoltából?
Örvendeznünk kell, hogy élünk és vagyunk megtépve, de nem törve és örvendeznünk kell, hogy a felség személye hitünk és reményünk szerint még sokáig lesz a béke és rend palladiuma. |