|
Aranynyal való fizetések megkezdése
Az elmult hét közgazdasági téren nevezetes eseményt mutatnak fel. Az osztrák-magyar bank főtanácsa elhatározta az aranynyal való fizetések u. n. fakultatív megkezdését. Ez azt jelenti, hogy bár az aranynyal való fizetések megkezdésére a bank még most kötelezve nincs, tényleg önként megkezdi e fizetéseket, hogy ily módon a nagyközönséget, mely nálunk emberemlékezet óta tökéletesen elszokott az aranyforgalomtól, hozzászoktassa az aranypénz használatához.
Tudvalevőleg a törvény elrendelte az öt forintos és az 50 forintos államjegyeknek a forgalomból való teljes bevonását. Az ötven forintosok tényleg már jó idő óta majdnem egészen eltüntek a forgalomból, ugy hogy ritkaság, ha ily államjegy kerül a kezünkbe. Nem igy az öt forintosok. Ezekre a forgalomnak szüksége volt s hasonló értékű pénzjegyekre szükség lesz ezután is. Azért az öt forintosok bevonásával kapcsolatosan legközelebb megkezdődik a tíz koronás bankjegyek kibocsátása.
Ezeknek a bankjegyeknek teljes fedezetét a két kormány aranyban letette a bank pinczéiben. A tíz koronás bankjegyek kibocsátása tehát csak átmeneti intézkedés arra az időre, a mely az államjegyek bevonása és a készfizetések kötelező behozatala közt van még. 1903-ban május 1-én befejezik az államjegyek bevonását. Ez idő után a két kormány, ha arra a körülményeket alkalmasnak tartja, felszólítja a bankot, hogy kezdje meg jegyeinek aranynyal való beváltását. A bank kormányzó tanácsának mostani határozata s az aranynyal való fizetések tényleges megkezdése még nem jelenti a valutarendezés befejezését, de mégis annyiban örvendetes esemény, mert bizonyítja, hogy az aranyvaluta megvalósítására a két kormány is, az osztrák-magyar bank is valóban törekszik. Ebben sokan kételkedtek, mert hiszen 1892-ben kezdték meg a törvényhatározások a valuta rendezését, ekkor történtek meg az első fontos lépések, mindenek előtt az uj aranypénz és a régi pénz közt való törvényes értékarány megállapítása.
Majdnem tíz év telt el azóta és még mindig messze vagyunk a valóságos aranyforgalomtól. Hogy ez igy van, annak egyik oka az osztrák reichsrath munkaképtelensége, de másik, mélyebben fekvő oka a vezető osztrák pénzügyi köröknek a valutaszabályozástól való idegenkedése. Mert hát tagadhatatlan, hogy a valutarendezés, ha valósággá lesz, csökkenteni fogja bécsi pénzpiacz hatalmát s elősegíti Magyarország közgazdasági felszabadulását a bécsi gyámkodás alól. Ez a gyámkodás pedig sok hasznot hozott a hatalmas osztrák pénzembereknek és pénzintézeteknek.
Az egész valutarendezési ügyet tudvalevőleg magyar részről indították meg. Wekerle egykori magyar pénzügyminiszter volt megindítója. Most is kétségtelenül a magyar pénzügyminiszter sürgetésére történt, hogy egy újabb lépést tettek a kitüzött czél felé.
A két pénzügyminiszter legutóbbi ischli találkozása alkalmából határozták el. hogy az osztrák-magyar bankot felhívják az aranykifizetések fakultatív megkezdésére. A vezető közös pénzintézetnek, úgy látszik, szüksége volt e felhívásra, mert magától nem sok kedvet mutatott ama nagy és fontos szerep betöltésére, melyet neki a törvény az aranyforgalom behozatala körül juttatott.
Hogy a mostani kisérletnek sikere legyen, vagyis hogy az aranypénz valóban maradjon a forgalomban arra szükséges, hogy a bank bőségesen hozza forgalomba az aranyat. Mert mindaddig, míg az aranypénz ritkaság számba megy, sokan hajlandók azt elrejteni. Csak akkor, ha a közönség látja, hogy az aranypénz nem ritkaság s a húsz koronás arany egy fillérrel sem ér többet, mint a húsz koronás bankjegy, marad meg az arany a forgalomban, mert ez esetben a közönség csakhamar rájön, hogy az aranypénz tartogatása rá nézve kamatveszteséget jelent. |