Nagy örömet keltett mindenfelé a hazában, hogy Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter gyors elhatározással megvásárolta a magyar kincstár részére a csorbai tavat és környékét, a melyet eddigi birtokosától a Szentiványi-családtól a német, Hohenlohe herczeg akart megvenni.
Hohenlohe herczegnek van már nagy birtoka a Kárpátokban s övé a Szvinicza csúcs és környéke is, elég szomorúságára a turistáknak, mert ez a hegycsúcs közepes fekvésénél fogva a legszebb kilátást nyujtaná, de a tulajdonos a csúcs környékén való járást s a csúcs megmászását eltiltotta. S attól lehetett félni, hogy a csorbai tó környéke is így jár s a nagy közönség el lett volna zárva a Tátrának talán legszebb, de az egész országnak is minden esetre egyik legbájosabb helyétől.
A Magas-Tátra meredek déli lejtője előtt széles völgy nyúlik el Liptó – Szent- Miklóstól Poprád felé. Ebből a széles völgyből két felé folynak le a vizek. Nyugatra a Vág viszi a Dunába a hegyekről leomló patakok vizét, keletre pedig a Poprád folyó szedi össze és vezeti ki ezeket a vizeket az ország éjszaki határán át a Duna-jeczbe. A két folyó vizterűletét a nagy völgyben csak alacsony emelkedésű lapos földhát választja el, a melyen van Csorba falu és a kassa-oderbergi vasut Csorbanevű állomása fekszik, (a melyet az öregek még hochwaldi állomás néven ismernek).
Az állomás a vasut déli oldalán van s innen kis vashid vezet át a másik oldalra, a hol néhány lépésnyire elérjük a fogaskerekű vasut állomását. Meglehetős enyhén indul neki a fogaskerekű, sőt egy helyen még a fogak is elmaradnak, de aztán mind meredekebben és meredekebben emelkedik a hegy lejtőjén, míg nem egy merész szökkenéssel feljut a csorbai tóhoz.