Élő lámpás

A természet legérdekesebb jelenségei közé tartoznak kétségtelenűl azok a rovarok s más állatfajták, melyek testük bizonyos részéből fényt árasztanak. A Szent János-bogarat, mely a legközönségesebb ilyen állat, bizonyára mindenki ismeri: nyári éjszakákon csapatostól nyüzsögnek a pázsiton, bokrokon. 


Mindeddig azonban senki se gondolt arra, hogy ebből a költői bogárból s általában a világító állatokból hasznot lehetne húzni. Egy párisi természetbúvár, Dubois Rafael fejében azonban megfogamzott az eszme s mivel ily irányú kisérletei eddig is sokat igérő eredményűek voltak, valószinű, hogy az élő világító anyag a jövőben gyakorlati valósággá válik. 


Hogy e gondolat megvalósítása mennyire hasznot hajtó volna, nyilvános lesz, ha megtudjuk, mily drága aránylag ma minden világítószer. A legelterjedtebb s kétségtelenűl a legjobb, a villamos világítás nagy pazarlást kíván: ugyanis az ív- és izzólámpák, melyeknek csak világítás volna a feladatuk, a beléjük vezetett villamos erély nagy részét hő formájában adják ki, a mi pedig fölösleges. A villamosság tehát ma még nincs elég gazdaságosan kihasználva.


Képzelhető tehát, hogy egy olcsó és jó világítási eszköznek nagy jövője lehet. Mivel pedig a világító erő forrásának gazdaságos kihasználása teszi a világító anyagot olcsóvá, nyilvánvaló, hogy az oly fény, melyet a természet ilyen gazdaságos úton állít elő, az ember számára is olcsó világító szer lehet.

 

Már pedig bebizonyított dolog, hogy az amerikai világító bogárkák például negyvenszer olcsóbban, azaz negyvenszer kevesebb villamos erély fogyasztásával hoztak létre ugyanannyi fénymennyiséget, mint a mi legjobb ívlámpáink.

 

Bennet, egy más természettudós szerint a világító czápa hasának ragyogásával képes volna egy egész szobát megvilágítani a repülő halaknál viszont a száj-üregből sugárzik a fény, mely szintén igen erős. Legfényesebben nyilatkozik azonban meg ez az állati világító erő az olykor látható tenger-égéseknél, melyek a tengerben úszó apró világító állatkák milliárdjaitól származik.

 

Hátra vannak még a baktériumok. Az orvosi tudomány és a tekhnika már gyakran volt kénytelen foglalkozni ezekkel a végtelen kicsi, az állat- és növényvilág határán levő sejt-képződményekkel, hogy azonban egyszer lámpásul lesznek használhatók, erre még eddig senki sem gondolt.

 

Most azonban Dubois rájött, hogy az ú. n. photobakteriumok, azaz világító bakteriumok legjobb és legolcsóbb világító anyagot adják. Legjobb az az anyag, oly értelemben, hogy szemre a lehető legkevésbé bántó, a mit például a villanyfényről nem lehet elmondani. Olcsó pedig annyiban, hogy az általa kifejlesztett sugarak közt roppant kevés a világításra használhatatlan hő-sugár, ú. n. *fekete sugár*.


Dubois egy nyilvános előadásban szélesebb körü közönség előtt is beszámolt kutatásai gyakorlati eredményeiről. Itt bemutatta a módszerét, melylyel az élő világítóanyagot előállítja. Mint minden baktériumot és mikrobát, ezeket a világító állatokat is ú. n. tenyészágyakban kell fejleszteni. Azaz egy olyan folyadékban kell elhelyezni bizonyos mennyiségű baktériumot, melyben ezek aztán bő táplálékot lelvén, gyorsabban fejlődhessenek.

 

Ebben az esetben a világítási bakteriumok esetében a tenyész ágy nedve vízből, tengeri sóból s még három különösen a fényszórást elősegítő anyagból keresendő össze. Dubois különösen szereti az ú. n. aspergint, egy aspergából nyerhető vegyületet használni. Természetes, hogy ha ez a tápláló nedv jól van összeállítva, a belé helyezett baktériumok gyorsan és szaporán fejlődnek.

 

Nem alapúl tehát ez az egész tenyésztési módszer más néven, mint például a disznó- vagy marhahízlalás. Mindkét esetben az állatokat úgy táplálják, hogy az emberi czéloknak minél inkább megfelelővé fejlődjenek, a sertésnél ez a czél minél több háj, zsír, stb., a világító baktériumoknál minél több fény létrehozása.


Az így fejlesztett világító anyag tehát nem lesz egyéb, mint egy nedv, melyben milliárd meg milliárd világító baktérium nyüzsög.

 

Ezek aztán a sötétben világítani kezdenek s így a folyadékot magával is világítóvá teszik. Úgy, hogy ha ezzel a folyadékkal megtöltünk egy üveggömböt, ezt pompásan lámpáúl lehet használni. Duboisnak már sikerült ilyen folyadékkal egy egész termet megvilágítani.

 

Eddig még csak a holdvilághoz hasonló fényt tudott fejleszteni: de úgy is képesek voltak a jelenlevők egymás arczvonásait megkülönböztetni, sőt olvasni s az óra számjait felismerni.


E fény hatása este, alkonyattájban nagy, különösen ha előbb a szemünket nehány percznyi sötét szobában való tartózkodással kipihenhetjük. Duboisnak különben az a véleménye, hogy ez a gyöngéd világosság, melyet ő *folyékony holdfénynek* nevez, - idővel erősebbé s így használhatóbbá tehető lesz. Különös sajátossága még ennek a fénynek, hogy sugarai a Röntgen-féle X sugarakhoz hasonló átható képességgel bírnak.

 

Ha például a világító tenyész-ágy s egy érzékeny, fénykép létrehozására alkalmas vegyileg preparált lemez közé egy fa- vagy papír lapot állítunk, a lemezen mégis kép fog támadni. A mi annak a bizonyossága, hogy a lemezen változásokat előidézni képes fénysugarak a közbeállított lapon áthatottak.