Misztériumok

Balázs Béla néhány év előtt a mindennapinál több prezenzióval lépett be az irodalomba, egész fellépésével és munkájának módjával éreztette, hogy nem akar az átlagos, napi termelés számára dolgozó írók sorába tartozni, nagyobb czélokra tör és igazi irodalmi értékek vannak a szeme előtt. Lírai versei, novellisztikus dolgai, drámai kísérletei mind ezt mutatták.

Az ilyen íróra fokozott figyelemmel kell lenni s ő maga a lehető legkomolyabban akarja magát vétetni, tehát komolyan is kell venni. Hogy nem indult tehetség nélkül útjának, az is mindjárt meglátszott, csak az volt kérdés még, a fejlődés dolga, olyan mértékű-e ez a tehetség, a mely csakugyan nagy dolgok alkotására képesíti.

S ez a fentartás fennáll még ma is, mikor egy kis könyvben három olyan dolgát adja ki, a melyeket bizonyára maga is eddigi eredményeinek mértékéül tekint. Könyvében három kis drámai kísérlet van, nem a szokásos színpadi értelemben vett drámák, a mai színpadi szokások és előítéletek szerint kérdéses, egyáltalán el lehetne-e játszani, - mint maga találóan jelzi, misztériumok, melyek párbeszédes formában, több alaknak egymással kapcsolatba hozásával akarják megtestesíteni az életnek egy darabját, egy-egy irányát az emberi léleknek.

A misztériumok erősen tanúskodnak írójuk tehetségéről, sok szép részlet, néha megragadóan finom és hangulatos mondás van bennük, de még ma sem mutatnak kész írói, kínok szelleméről szándékairól, a világgal szemben elfoglalt helyzetéről könnyén tisztába jöhetnénk. Még mindig valami köd burkolja be, a mely nem tud állandó, szilárd, határozott formába alakulni, - elfolyik az olvasó kezében, nincs kompakt magva.

 

Azt látjuk, hogy önmagából, belső élményeiből alakított világfelfogásra törekszik s ez a világfelfogása néha meg is villan szemünk előtt, de rögtön el is foszlik, mielőtt meg tudtuk volna fogni. Még nem tudja önmagát kifejezni - s az irodalomban mindig ott kezdődik az igazi érték, mikor valaki önmagát fejezi ki, teljesen, öntudatosan és öntudatra keltve az olvasót is.

Valami lendület és nagy szuggesztivitás van benne, a mi fontos jele a hivatottságnak, de nem tudunk szabadulni attól az érzéstől; hogy ezekben a misztériumokban nagyobb a lendület annál, a mit magával visz s a gesztus és mondanivaló nem állanak egymással arányban. Ködbe markol nem egyszer, mikor valami keményet, erőset akarna megfogni, idegen hatásoktól sem mentes még, néha modern német írók vonásai tűnnek elénk az ő szavain keresztül, néha Maeterlick miszticzizmusa jut eszünkbe.

Balázs Béla verseinél mégis súlyosabbak és készebbek ezek a misztériumok, többet árulnak el belőle, - de még mindig csak eljövendő teljesebb művek ígéretei.