Landor utazásai

Henry Savage Landor, a kiváló angol kutató, érdekes előadás keretében nemrég számolt be Londonban legujabb kutató utjainak eredményéről. Landor hosszabb időt töltött Keleten : beutazta Japánt, Chinát, Kóreát, Mongolországot, Tibetet, Indiát, Nepált és Perzsiát, szóval Ázsiának valamennyi ismert és kevésbé ismert vidékét. De tudásvágya elvitte őt más tájakra is : bejárta a két Amerikát, Ausztráliát és Afrika legismeretlenebb vidékeit.

Ő volt az, aki elsőnek fölfedezte és megállapitotta a roppant nagy Brahmaputra két forrását, mikor 1897-ben bejárta Tibetet ; ő volt az, aki megoldotta azt a geográfiai problemát, hogy a Himalájánál magasabb hegység a Brahmaputrától északra nincsen ; ő volt az, aki fölfedezte a Mindanao-szigetet, ahol a mansakas fehér néptörzset találta ; ő tette lábát először a 7164 méter magas Zumpa-hegység (Nepál) csúcsára 1899-ben. A következő esztendőben, a boxerlázadás idején, a nagyhatalmak egyesült seregével Pekingig hatolt előre és Linievitch tábornok oldalán bevonult a "tilalmak városába."

Afrikai utja teljes egy esztendeig tartott, mely idő alatt 8500 mértföldet tett meg. Kiindulva a Szomáli-földről, bejárta Abessziniát, Britt-egyiptomi Szudánt, a francia Kongót, a független Kongó-államot, a Csád-tó környékét, a francia Nigeriát, Timbuktot és Szenegált s végül a Verdefoki-szigeteket. Abeszszinia nyugati határán fölfedezte a Vambó-embertörzset és fölkereste a Yambók több törzsét. Bálványokat csakis Közép-Afrikában látott Landor. Ezek a bálványok fából faragottak és a müipar némi fejlettségére vallanak.

Az apró, pirosra festett szobrocskák ülő helyzetben ábrázolják az alakot, elül összekulcsolt kézzel ; a lábuk aránytalanul nagy, a hajzat fekete ; a szemeket tükördarabkák pótolják s a nyakon ékszerek csillognak. Banzyville és Mobey elhagyása után Landor a folyón haladt a Csád-tó felé. A csónakot benszülött evezősök hajtották, akik fémkarperecet viseltek és furcsa módon készült fejdiszükön fényes fémlapocskák csillogtak. Két hosszu dobon verték az ütemet az énekükhöz, s a partmenti erdők hangosan verték vissza a különös zenét.

A Kanem-sivatagon Landort komoly veszedelem fenyegette. Gyilkos hőség kinozta az expediciót ; ember s állat egyaránt szenvedett a víz hiánya miatt. A karavánvezető végkép kimerülten rogyott le az izzó homokra és kijelentette, hogy egy lépést sem megy tovább, hanem bevárja ott, ahol van a halálát ; az a tevehajcsár is, akit egy barátságos törzsfőnök rendelt mellé kalauznak, szinte közel volt a megőrüléshez. Landort is elnyomta a bágyadtság és elszunnyadt a teve hátán s mikor felébredt, a tevehajcsárt sehol sem látta maga körül.

Visszamenve egy darabon, ott találták a porban fetrengve, egyre azt orditozva, hogy Allah jó és hogy ő hozzá vágyik. Landor a nyakánál fogva vezette vissza a karavánhoz, de a szerencsétlen ember egyre Allah nevét orditozta, ruháit és turbánját letépte letépte s kivont szablyájával őrülten vagdalódzott. Csak nagy ügygyel-bajjal és igéretekkel birta ezt a két embert Landor az öngyilkosságról lebeszélni. Nagyon érdekesek azok az adatok, amelyeket Landor délamerikai utjáról közzétett. Ezzel az expedicióval, amely 18 hónapig tartott, földeritette Braziliának a Rio és a Manaos közt elterülő eddig ismeretlen vidékeit, amelyeket maguk a braziliaiak is megközelithetetlennek tartottak.

Miután Braziliát keresztben átszelte Landor, bejárta az Andokat, Pérut, Limát, majd Cuzcot és a Titicaca-tó környékét, hogy fölkutassa az Inkák romjait. Bolivián és Csilén keresztül lekerült Antofagasztánál a tengerig, onnan Valparaisoba hajón, innen vissza Braziliába és megint utba ejtette Riot, Limát és Pérut s ezzel bevégezte huszonkétezer kilométerre terjedő utját, amely rengeteg őserdőkön és lakatlan vidékeken vezetett keresztül. A braziliai kormány nem talált olyan emberre, aki Landort erre a veszedelmes utjára elkisérte volna ; Landor a maga erejében és energiájában bizva, harminc válogatott emberből álló karavánjával szerencsésen tette meg az utját.

A hires utazó mintegy ötezer mérföldnyi, eddig teljesen ismeretlen területet tárt föl ; a braziliai kormány megjutalmazta a rettenthetetlen kutatót.