|
Oxfordban
Oxford olyan, mint egy ősi park közepén emelkedő öreg kastély, melynek berendezésén, szokásain, tiszta levegőjén semmit sem változtatott, mit sem rontott a modern kor érzéketlensége, mely pedig vad rohanásában kevéssé törődik a múltak hagyományaival a többnyire meggondolatlan ridegséggel gázol végig legszebb emlékeinken. Ismeretes Angliának patinás múltjához, ősi szokásaihoz való konzervatív ragaszkodása, mohos épületeinek szeretetteljes ápolása s végtelen megbecsülése. A múlthoz való ragaszkodásnak évszázados kövekből emelt legszebb példája, szinte megszemélyesítője Oxford. A hat-hétszázéves „college”-k, - melyek a legtisztább ó-angol stílusban épültek - s a hasonló stílusban emelt lakóházak között, - miközben halljuk a mailcoachok robogását és vadászkürtök harsogását: minden nehézség nélkül a régi idők színes, szép emlékeibe ringathatjuk magunkat s föléje emelkedve az élet szürke jelenének, csodaszép álmokat álmodhatnak ….
Oxford két városrészből áll. Az öreg diákváros az egyik, az utolsó száz évben épült Sommer Town, Oxford kerti része a másik. Annyi bűbájosán szép tizenöt-tizenhat éves lánykát egész Európában sem lehetne találni, mint a mennyit Oxford, ez a jóízlésű öreg faun rejteget rózsával takart falai között. Mintha a jól ismert angol rajzoknak feslő bimbóra emlékeztető fitos orrú bakfisalakjai elevenednének meg, úgy szállnak, suhannak s déli órákban ezer és ezer kerékpáron a lány-iskolák kékszemű tündérkéi Oxford parkett-keménységű utain. A kerékpár különben az egyetlen prózai dolog Oxfordban, mely kizökkent bennünket abból a hangulatból, melynek felkeltéséhez minden egyéb oly csodás összhangban egyesül. Van ugyan elegendő cab és autótaxi a városban, az emberek azonban csak esőben, vonathoz, s az esti órákban veszik igénybe e közlekedési eszközöket. A negyedóránkint feltűnő lóvasút hatalmas omnibuszai pedig inkább csak hangulatkeltés czéljából döczögnek végig Oxford utczáin s kakasülői legfeljebb páholyul szolgálnak, hogy a soha be nem függönyözött ablakokon keresztül az angol élet intimitásait tanulmányozhassuk. Lunch utáni időtájt golfverők, teniszrakettek, krikettel és az egyéb sportokhoz szükséges ismert és ismeretien eszközökkel fölszerelt fiatalok és öregek, fiúk és lányok száguldoznak a többnyire meglehetős távolságban levő sportterek felé, melyeknek télen-nyáron egyaránt bársonyos gyepét tarka pillangók rajaként lepi el a sportimádó angol fiatalság. Oxford régi része a tulajdonképeni belváros, melyben az egész diákélet s az ehhez alkalmazkodó s ebből élő üzleti forgalom folyik. Oxford jellemzően diákváros. Büszke ősi múltjára és diákjainak hírnevére. Versenytársául csupán Cambridget ismeri el.
Ha azonban tudósainak világhíre, s az utolsó években Cambridge felett sűrű sorozatban kivívott regatta győzelmei ellenére a sport és a tudományok terén való vezetőszerepe mindeddig kétséges lett volna, az angol királynak abbeli elhatározása, hogy legidősebb fiát, az angol trón várományosát az oxfordi egyetem hallgatói közé iratta, határozottan Oxford javára billentette le egy időre a versengés mérlegét s a walesi herczeg itt tartózkodása egész Anglia érdeklődését és rokonérzését Oxford felé irányította.
Egy karcsú, szőke, tizennyolcz éves ifjú, a ki alig látszik tizenöt évesnek, szorong naponta az idei október elején megnyílt egyetemi terem hallgatói között s gyermekesen nyílt tekintetével áhítatosan figyel tudós tanárai szavára s óráról-órára a legtörtetőbb diáktársát is megszégyenítő szorgalommal jegyzi a hallottakat. Az óra végén kalap és kabát nélkül a college ódon kapujához támasztott kerékpárjára pattan s a meglehetős távolságra fekvő ama colleghez rohan, melyben a következő előadást kell hallgatnia.
Mert itt néki is csak úgy kell alkalmazkodnia a collegek hihetetlenül szigorú szabályzatához, mint bármelyik más társának és sem a szorgalom, sem az életrend dolgában nem tehet s nem is akar kivételt tenni. Együtt tanul, sportol, vadászik a többi oxfordi diákkal. Ez őszön alkalmam nyílt, hogy egy-két világhírű tudós, mint Edgewarth ( Economie of transportation), Adams (Representative gouvernement), Stampa (Bourbon and Habsburg), Dicey (Privat international law) professzorok érdekes előadását hallgassam s ennek kapcsán közvetlen közelből is megfigyeljem a legtökéletesebb nevelés munkáját: az oxfordi egyetem diákéletét. Számos kifogás hangzik világszerte az angol nevelési rendszer ellen s bár első hallásra jogosultaknak is látszanak ezek a kifogások, melyek szerint az angol nevelésnél a sportok gyakorlása háttérbe szorítja a tudományos nevelést, - alapos megfigyelés után nemcsak, hogy nem törünk pálczát az angolok mai nevelési rendszere fölött, hanem arról, mint minden emberi szempontból egyedül czélszerű és helyes rendszerről csak a legmesszebbmenő dicsérettel emlékezhetünk meg s követésre méltó például odaállíthatjuk az egész művelt világ elé.
Mai czikkem szűk keretei között nem vonultathatom fel idevágó érveim nagy tömegét és ezért most csak arra a tényre akarok rámutatni, hogy a világ művelt nemzetei, ami Németország, Amerika, Japán, Svájcz, Francziaország, százával küldik Oxfordba ifjaiknak legjelesebbjeit, hogy otthoni tanulmányaikat a világ első egyetemén egészítsék ki és hazájuk javára tökéletesítsék.
Bár sok magyar apa megfogadná a tanácsomat, s kiküldené fiát egy-két szemeszterre Angliába. |