Huszadik század - történelem jelenidőben

A választási mozgalmak már hónapok óta megindultak országszerte, noha még semmi bizonyosat tudni nem lehet, mikor lesznek a választások. Az egész mozgalomban és készülődésben semmi sem tett eddig akkora feltünést, mint gróf Károlyi Sándornak az abaujmegyei gönczi kerület választóihoz intézett levele. Napok óta olvashatni erről a napilapokban, és ugy látszik, a választások későbbi mozgalmaiban is szó lesz a gönczi levélről, vagy gönczi programról, az agrárusokról, a kik a mezőgazdaság érdekeit előbbrevalónak tartják a merkantilisták kereskedelmi szempontjainál.

Gróf Károlyi Sándor képviselő az ország egyik legnagyobb földbirtokosa, ezelőtt a nemzeti párthoz tartozott, s gazdasági érdekekben sokszor felszólalt. Falvakban gazdasági és hitelszövetkezeteket szervezett a kisgazdák érdekében. Egyszersmind a magyar gazda-szövetség elnöke. Gróf Károlyi Sándor részes abban a mozgalomban is, mely külön gazdasági pártot, ugynevezett agrárius pártot akart szervezni. E végből tanácskoztak is már, de aztán abban maradt az a törekvés, hogy az agráriusok mint külön politikai párt alakuljanak.

A gönczi kerületből képviselőjelöltül kérték föl Károlyit, ki a választókhoz intézett nyilt levélben köszönte meg a figyelmet, a levélben egyszersmind kifejtette a programját, mely egészen a gazdasági ügyekre vonatkozik. Azt a követelést állitja föl, hogy azt a tisztogatást, mely a képviselőházban megindult az ujabb választási eljárással és összeférhetetlenséggel, ki kell terjeszteni a közgazdasági térre is.

A göncziekhez intézett nyilt levél azonban sok és heves támadást vont maga után, mert sokan ugy találják, hogy a kereskedelmi érdekeket nem részesiti elég figyelemben, sőt hogy a szabadelvű párt elveivel összeegyeztetni sem lehet, mert a szabadelvű pártnak egyenlően fontosnak kell elismerni a gazdasági és kereskedelmi érdekeket, a mint ezt Széll miniszterelnök is hangoztatta a kereskedelmi és fölmivelési minszterrel együtt.

Gróf Károlyi Sándor levele a gönczi választókhoz
A sokat emlegetett gönczi nyilt levél tartalma a következő:

Kétségtelen, hogy a nemzeti vagyon emelkedett, de a vagyon elnyerési iránti versengésben, a korlátok nélküli gazdasági szabadság hatása alatt, csakhamar kifejlődött az a harcz, melyben az erős a gyönge ellen, az ügyesebb az ügyetlen ellen küzd s a mely harczban az ügyesebb a győztes s az ügyetlennek a rovására gyarapszik, mig emez tönkre nem megy. Ebből a küzdelemből fakadt közszellem az a fölfogás jutott érvényre, hogy gazdasági téren minaz meg van engedve, a mibe a vizsgálóbirónak beavatkoznia nem kel a méltányosság, mely tulzásoktól visszatart és a helyes uton vezet, mindinkább háttérbe került. Ellenben a mások szorult helyzetének vagy tudatlanságának kihasználása, az uzsora, a hamisitás, fényesen arat az orságban, nyomukban pedig mindenfelé nyomor támad.

Az ez ellen irányuló mozgalmat Magyaroszágon, miután az a gazdák köréből indult ki, agrárizmusnak nevezték el, noha egyformán fölkarolja az ipart, a kisbirtokost, a középbirtokost és a munkást, valamint a tisztességes kereskedelmet is. Ennek a mozgalomnak mindenekelőtt azzal a legnagyobb bajjal kell megküzdenie, a mely fejlődésünket ferde irányba terelte, tudniillik a tisztesség meglazult fogalmát kell helyreállitanunk. Ennek az eszmének be kell hatolnia és föl kell élénkülnie minden politikai pártban. A tisztogatás e nehéz utján mindenkinek meg kell jelenni. Ez nem jelenti a létező politikai pártok fölbomlását, főkép nem ezeknek netáni ujjászervezését akár hitfelekezeti, akár társadalom-politikai alapon. Eszköze és támogatója a Magyar Gazda-Szövetség, mely müködésében főkép a tisztesség szellemének visszaállitását a közgazdasági tevékenység terén keresi.

Részletei az általános programnak ezek:
A tisztesség és sokak megélhetésének érdeke kivánja az uzsoratörvény módositását. Az uzsora legyen tilos! Állatban vagy egyéb áruban folyik és hivatalból üldöztessék. Az ámitás-, hamisitás- és csalásra szigorubb büntetés szabandó. A Beregmegyében a ruthének segélyezésére megkezdett mozgalom terjesztessék ki az ország mindama vidékeire, a hol a beregmegyeihez hasonló viszonyok vannak.

A Lengyelországból betóduló zsidóság és hasonló vagyonnélküli elemek letelepedése eltiltandó. E mellett kivánjuk az itt birtokos nem magyar honpolgárok adójának tetemes fölemelését. Azoknak a birtokosoknak adója pedig, a kik Magyarországon nem is laknak, még sokkal nagyobb mértékben fölemelendő.

Ilyen uton fogjuk elérni azt, hogy Magyarország a magyaroké leend. Kivánnunk kell a földmivelési és ipari termelvények oly árképződését, mely mellett a termelés jutalmazó. Igy a gabonára magas beviteli vámokat kivánunk, a melyek örlési forgalom vagy vasúti szállitási dijak által ne legyenek kijátszva. A fedezetlen gabona határidőüzlet megakadályozandó. A gabonabörze törvény utján szabályozandó. Az ingó jelzáloghitel a földmivelés érdekében törvényileg szervezendő.

Elégséges vámok, sőt a kivitel fönnakadása esetén tilalmak kellenek idegen országok marha-, sertés- és juhbehozatalára, az idegen származás uhusra és állati termékekre. Hathatós borvámok és a kedvezményes borvám eltörlése szemben Olaszországgal.

Ha pedig Ausztriával a közös vámterület nem jönne többé létre, kivánjuk oly intézkedések életbeléptetését, a melyek termékeinknek más országokba való kivitelét bármi könnyitésekkel biztositják, hogy igy lehetőleg nagy árakat érhessünk el.

Félhivatalos nyilatkozat a gönczi levélről
A sajtó egy része megtámadja gróf Károlyi Sándor gazdasági törekvéseit; a szabadelvüpárt lapjainak egy része is, mig a másik része tartózkodó.

A félhivatalos „Magyar Nemzet” egyik czike hivatkozik rá, hogy már a mikor a gazdák képviselőinek tanácskozása után ez a program először került nyilvánosságra, már akkor elitélt minden oly törekvést, mely valamely külön érdekek alapján álló pártnak alapitására törekszik, mert a kormány nem lehet sem merkantilista, sem agrár. Most hangsulyozza, hogy a kormány szabadelvű gazdasági kérdésekben is, és szabadelvünek fog bizonyulni akkor is, ha majd a nagy gazdasági ügyek napirendre kerülnek.

A czikk igy végzi: „És ha egyes képviselők akár irásban, akár szóban olyan kijelentéseket tesznek, a melyekben egyes gazdasági ágak bensőbb fejlesztésére és ápolására helyeznek sulyt, az ilyen nyilatkozatokat helyesen máskép megitélnünk és mérlegelnünk nem lehet, mint olyképen, hogy minden politikusnak jogában van ilyen nyilatkozatokat tennie, föltéve, hogy azok a miniszterelnök programmjába, mint a szabadelvüpártra nézve egyedül mérvadó programmba beilleszkednek. Ha tehát az Országos Gazdaszövetség az ő pontjait a választóknak figyelmébe ajánlja, ha programmjának kelendőséget csinál, ez az ő dolga, a miniszterelnök politikai programmját, az ő nézeteit ez a törekvés meg nem változtathatja.”