Minden, amit a földön látunk, állat és növény egyaránt, a talajból származik vagy származott. Igaz ugyan, hogy az állatok nem direkte a földből teremnek, hanem egymásnak adnak életet, de viszont bizonyos az is, hogy első állatoknak mégis csak a földből kellett megteremniök. Az állatok aztán megkapták a természettől a képességet, hogy maguktól szaporodjanak tovább. Ellenben élni, azaz táplálkozni igazán nem lehet másból, mint talajból.
Ha most ennek a talajnak alkotását nézzük, el kell bámulnunk, hogy milyen kevésszámu alkatrészből áll : víz, szén, elporlott kőzet, homok és a mindenféle hulladék, ami a falvakból és városokból odakerül, vagy amit a szél odahord. Ebből a keverékből, amely egyes világrészekben csak csekély mértékben módosul, terem meg a millió és millió növény óriási változatossága. A növények egy részét ember és állat elfogyasztja, vagy ipari célokra és tüzelőnek elhasználja, a többi pedig elkorhad és visszahull a földbe, hogy annak uj életerőt adjon.
Ez a körforgalom a természetben. Egyszerü, de nagyszerü. Olyan egyszerü, hogy már nem is bámuljuk, olyan nagyszerü, hogy ha felfogjuk, mégsem szününk meg bámulni soha. Voltak vallások, amelyeknek hivői a Napot, a Holdat, a tüzet imádták. De a bálványimádásra csak azoknak lehetett igazi okuk, akik imádatuk tárgyául a földet választották. A föld mindenkinek bölcsője és sirja, de egyuttal egész élete is.
Egy francia tudós, Lemarchand, nemrég érdekes táblázatokat mutatott egy nyilvános előadáson arról, hogy a föld lényei a talaj terméséből mennyit fogyasztanak és viszont, hogy a talaj - mennyi élőlényt fogyaszt. Persze a lények közül mindenkit legjobban fog érdekelni az ember, és ennek a talajjal való körforgása. Mennyit fogyaszt egy ember, aki negyven évig él, a talajból, vagyis a földgolyóból ? Hát naponta átlag két kilogramm ételt és ugyanennyi vizet, vagy más italt. Egy esztendő alatt tehát több mint 1400 kilogrammra van szüksége - a földből minden egészséges embernek. Tiz év alatt ez 14.000, negyven év alatt több mint 50.000 kilogramm. Mivel azonban az ember átlagos sulya nem több 50-60 kilogrammnál, kiderül, hogy az ember negyven éves koráig körülbelül ezerszer kicserélődik, vagyis majdnem minden félhónapban.
Azonkivül, hogy a test ezt a rengeteg élelmiszert feldolgozza és ezáltal az életet fentartja, az élelem nagy része fölemésztődik a munkára is, amelyet végzünk. Majdnem ugy vagyunk, mint a gőzkazánnal, amelynek sulya, mondjuk ezer kilogramm, de amely minden két hétben annyi tüzelőt és vizet fogyaszt, mint a saját sulya, hogy a kiszabott munkát elvégezhesse. A további számitás magától jön : ha egy embernek évenkint 14.000 kilogramm étel és ital a szükséglete, akkor a világnak mintegy ezer millió felnőtt embere 14,000.000,000.000 kilogrammot fogyaszt, szóval kifejezve : tizennégyezer milliárd kilogrammot. Ez még csak az ember. Hát még az állatok mennyit fogyasztanak ! Legalább tizszer annyit.
És a föld megtermi ezt az irtózatos mennyiséget, sőt többet terem mindig, mint amennyire szükség van. Kell is, hogy többet teremjen, mert vannak helyek, ahol a föld nem teremhet semmit, pedig ott lakik a legtöbb ember : a városokban. Ezekből a városokból hihetetlen mennyiségü hulladék kerül ki - a termőföldekre, valamint a folyóvizekbe, ezekből pedig a tengerekbe, ami voltaképpen mindegy, mert hisz a vizek lakói sem élhetnek csupán - a vizből és egymásból, a viznek épp ugy szüksége van pótlásra szerves anyagokban, mint a földnek. A víz állata óriási mennyiségben halásszuk ki és elfogyasztjuk, de aztán mindez ismét visszakerül a vizbe is, a természet körforgása révén.