A napsugár az ipar szolgálatában

Az embernek régi vágya, hogy a nyári nappalok fölösleges hevéből valamit télire eltegyen. A halandó dehogy akarja észrevenni, hogy kivánsága ősidőktől kezdve folyton teljesül, a mióta csak növények élnek a földön. Az ember nem is elégszik meg ezzel a természetes móddal, hanem a maga feje és kedve szerint próbálja felhasználni a Nap szolgáltatta energiát.

Mivel ebbeli szándékában egyenesen nem boldogul, a kerülő utat választja és valóban, nem hiányzanak hozzávaló eszközei. Vannak készülékek, melyek, ha napsugarak esnek rájok, elektromosságot szolgáltatnak; ezek a hő-elektromos elemek és a belőlök alkotott battériák. Igen ám, de a hőelem vagy battéria csak addig szolgáltat áramot, míg a Nap reásüt; futó felhő vagy borult ég megakasztja működését.

Ilyenkor az akkumulátor vagy elektromos sűrítő készülék segít ki a hinárból. A berendezés és működése így alakul: Nagy gyüjtőlencsével vagy gömbtükörrel hő-elektromos battériára vetítik a napsugarakat; a battériát akkumulátorral, az akkumulátort pedig elektromos motorral kötik össze. A míg a fénysugárzás tart, a keletkező áram az akkumulátoron halad át, és ha megtöltötte, az elektromos motort indítja mozgásnak, a mely a maga részéről valamely kisebb gép hajtására használható föl.

Mihelyt a Nap nem süt, a hőelektromos battéria sem működik, és az akkumulátorba szolgáló vezetéke maga magától megszakad; ekkor azután az akkumulátor töltése veszi át a működést és bizonyos ideig folytatja a gépnek mozgásban tartását. A mód igen elmés, csakhogy a berendezés költségei tetemesek.