Azt mondják a német katonáról, hogy a kenyérzsákjába két heti élelme bele fér, sőt benne is van.
Azt már vitatni sem kell, hogy ez a világháboru azért tört ki s azért dühöng még mindig, mert a német ipar máról holnapra az angol ipar nyakára nőtt; már pedig a német ipar némely vonatkozásban tényleg utolérhetetlen. Ilyen a kémiai ipara is. Mesébe illő leleményességgel állitják elő por, vagy folyadék, vagy szilárd állapotban az élethez szükséges vagy a kényelem, avagy a fényüzés által igényelt cikkek tömegeit kivonatok alakjában, ugy, hogy azt mondhatjuk, hogy az egy kiló élelem egy napi adagja alig tiz dekagramm.
Képünk egy csomagológépet mutat.
Ez a végső foka az egész nagy német gyári iparnak, amely a kémiailag előállitott por, folyadék, vagy szilárd halmazállapotu kivonatokat a világpiac számára előállitja. Képzeljük egymásmellé állitva a husleveskonzerv gyártási gépeit, s igy menjünk végig egészen a képen látható csomagológépig, nyomban megértjük az ellenségeink irigységét.
Az élő marhákat nagy husvágó telepeken leölik, a husokat konzerv céljaira előkészitik, majd főzik s a konzerválandó huslé leömlik nagy kazánokba. Desztillálják, süritik, adnak hozzá süritő, de ártalmatlan anyagot, s az egészből pép lesz. Ezt most száritják, kivonják belőle a fölösleges vizet, s a még idomtalan tömeget beledobják egy gép tölcsérébe. Ez mindenekelőtt összezuzza, egyenlő tömeggé gyurja, s hengereken, lapokon át futtatva, rudakká formálja, mig végre a gép végén lévő kés egészen egyforma kockákká vágta. A kockaalaku, immár kész husleveskonzerv most belekerül a csomagológépbe.
Ebben a képen is látható gépben tekercsben áll a csomagolásra használandó papiros, de a tekercs szélessége már pontosan olyan, amilyent a husleveskocka kiván. Ha a gép megindul, a tekercs is kezdi legombolyitani papirosát, amelyből mindenekelőtt egy tenyérnyi szélességü felületet elkap egy lapos felület s ez rányomja a gyári jegyet és a szükséges felirást. A tekercs fut tovább, mig egy kés lemetszi a szükséges darab papirost.
Most már acélujjak ragadják meg a papirszeletkét, s odasodorják a husleveskonzerv alá, ez lehelyeződik a papiros közepére, alulról, oldalról két felület nyomja föl a papirost s a kocka át van burkolva. A széleinek behajtását is az alulról s másik oldalról föl nyomuló felületek végzik, s ha ez is megvan, a tetőről még egy enyves vignetta is ragasztódik rá. A kész csomagolás önmagától hull le a ládába s ha ezer darab belehullott, a láda önmagától kiugrik a gép alól. Ezt a gépet, ezt az ipart irigyli Anglia, ezért van háboru.
Igy érthető, hogy egy kenyérzsákba tizennégy napi élelem fér bele.
Igy helyezik el a csokoládé, a főzelék, a kenyér, a mártás és a többi konzerv táblácskákat, amelyek egy-egy adagban alig nagyobbak, mint egy koronás pénzdarab.
Ilyen fejlett a német ipar, az angolok bosszuságára!