Az emberek balesetei, életveszedelmet jelentő szerencsétlenségek között a vizbehullás az ujkorban gyakoribb, mint régen, mert a mai kor emberei előtt a víz nem félelmes elem többé. A modern élet a vizet közlekedésre csakugy használja, mint a szárazföldet, hidakat épit a vizeken át, hajók, csónakok, motorbárkák, vizi repülőgépek, vizi sport-járómüvek ezernyi ezer faja és száma szeli azokat a vizeket, amelyeknek titokzatos mélye szent borzalommal töltötte el és tartotta távol a mult emberét.
Az emberi erő kipróbálása, fejlesztése az uszás sportját is mindjobban kiterjeszti, s a statisztika szerint, ha hiteles az a följegyzés, hogy ezer évvel ezelőtt az emberiségnek talán csak egy percentje tudott uszni, ma harminczszor annyian. S ha azt is tekintetbe vesszük, hogy ezer éven át mennyivel nagyobb a föld népessége, a harminc százaléknyi tömeg talán éppen annyi, mint ahány emberi élet volt ezer év előtt a földön. Ez az oka, hogy az emberek ma, a biztosnak állitott vizi járómüvek, az uszástudomány fejlettsége ellenére is, nagyobb számban hullanak a vizbe s kerülnek ezáltal életveszedelembe, mint a régi korban. Több ember a vizen, több ember érhet vizen a baleset.
A vizbehullás és a vizbefulladás két ténye között két körülmény érdemel fontos figyelmet. A vizbehulló öntudatosan, usznitudását felhasználva, vagy mellőzve, vagy uszni nem tudva vetette magát a vizbe, vagy pedig öntudatlanul, akarata ellenére került vizbe, akár tud uszni, akár nem. E két megkülönböztetés azért fontos, mert később, a mentés alkalmával az életrekeltés lehetősége ez alapon el is birálható. Az öngyilkosokat, azután azokat a véletlen folytán vizbehulló embereket, akik uszni tudnak, ha az eszméletük elvesztése után nyomban partra tudjuk huzni, még a lehetőség nagy percentjei biztonságával lehet életrekelteni.
Azokat ellenben, akik uszni nem tudnak, s a vizbehullásuk pillanatában, még a levegőben elveszitik öntudatukat, s a halálfélelem érzete már félig nem is ölte őket, a mentés rendesen csak élettelenül hozza szárazra. A vizbehullás okozta halál oka fulladás, illetve szivszélhüdés. Ezt természetesen megelőzi a gyomornak megtelése hihetetlen mennyiségü vizzel, s a tüdő elrekesztése a levegőtől. Mind a kettő külön-külön halálos okozatok, de együtt okozzák a szivszélhüdést, vagy a fulladást, vagy e kettőt együtt.
Lehet, hogy az orvosi tudomány itt esetekre és tényekre hivatkozva pontosabb meghatározást tud felállitani, de nekünk arra, hogy a vizbefuló embert megmentő mesterséges légzést előmozditó készüléket megismertessük, elég annyi is, hogy a levegő hiánya a légzést beszüntette, s ezáltal a bénulás, eszméletlenség állott elő. Ilyenkor a vizből kihuzott embert le kell fektetni, s kinyujtott karjait a csipőtől a vállon, mint forgó központon át a fej mögé kell hajtogatni mindaddig, míg a légzés ujból meg nem indul. Az ilyen fulladásos tünet még a tüz okozta füsttengerben is előáll, tehát a mesterséges légzés alkalmazása mindenütt kell, ahol a levegő hiánya a tüdő működését egy időre beszüntette.
Ilyen a mi két képünkön bemutatott mesterséges légzést elősegitő készülék. A balesetet szenvedett embert ráfektetjük a készülékre, állát leerösitjük egy puha hevederre, a hasára csatoljuk a szoritót vagy fuvót, a kézfejeket ráerösitjük a keret végére, s most a képen láható módon hajlitjuk a keretet. Ha a keret fel van állitva, a hason levő fuvó szoritja mellkas alatt a tüdőszárnyakat, s ez a nyomás megenyhül, ha a keret le van fektetve.
Ez a mesterséges légzés előidézése. Ezt a mozgást végezve intenziv, gépi erővel egyenletesen dolgoztunk. A mesterséges légzés lehetővé tétele, ha még a hall nem állott be, csaknem mindig életet mentett. E gép német találmány. Ha elterjed, vizparton levő mentőállomások elönyösen használhatják. Föelve, hogy gyorsan és erőteljesen kell emelni. Mintha csak egy csapóajtót emelnénk föl, vagy sülyesztenénk le. A berlini uszóiskolák mindegyike fel van szerelve ilyen készülékkel. A mentőegyesületek szintén. Az előnye szembetünő, mert két-három ember munkáját, ezzel a készülékkel egyetlen ember is elvégzi.
