Habár nagyon régen érezték a telefon előfizetők annak a szükséges voltát, hogy a telefonközpontban az egyes összekötéseket automatikus uton végezzék s ne kelljen emberi közvetitésre szorulnia a telefonálónak, hogy ha egy másik előfizetővel akar beszélni azonban a feladat, melyet az önmüködő telefonközpont feltalálása a technikusokra rótt, olyan nehéz volt, hogy nagyon hosszu ideig ugyszólván lehetetlenségnek tartotta mindenki azt, hogy a feladatot valóban meg lehet oldani.
És mégis, ismét bebizonyosodott az, amit annyiszor emlegetünk már ma napság, hogy tudniillik a technika terén nincsenek lehetetlenségek – az automatikus telefonközpont máris fel van találva, sőt Münchenben már javában működésben is van minden telefonelőfizető legteljesebb megelégedésére végezvén munkáját.
A Münchenben legelőször berendezett automatikus telefonközpontot méltán tekinthetjük a XX. század egyik leghatalmasabb technikai sikerének s az itt alkalmazásban levő rendszer minden tekintetben annyira bevált, hogy tökéletességéhez semmi kétség nem férhet. Az automatikusan működő gépezetek technikája már eddig is nagyon sok csodálatos dologgal lepte meg az embereket, azonban ez az automatikus telefonközpont igazán minden várakozást felülmuló meglepetésben részesiti a szemlélőt.
Az első és a második képünkön láthatjuk az automatikus telefon hivókészülékét, amelynek a telefonberendezése természetesen ugyanaz, mint a közönséges telefonnál, de azonkivül egy külön kapcsolókészülék van hozzája szerelve, amely a kívánt kapcsolódást eszközli. Külsőleg ez a hivókészülék nem egyéb, mint egy mozgatható kerék, amelynek karimáján tiz lyuk van s a lyukak mindegyikéhez az 1, 2…9, 0 számok vannak irva.
Tegyük fel, hogy a telefonálni akaró például 34-56-ös számmal akar beszélni. A közönséges telefonnál a központ kapcsolja be a hivó telefonjába a 34-56-os előfizető vezetékét, míg az automatikus telefonnál maga a felhivó végzi el a kapcsolást és pedig a következő módon. A hallgatót leveszi az asztalról, azután mutatóujját bedugja a 3. számu lyukba, leforditja a kereket egészen addig, míg az ujja a képen alul látható kampóba akad bele. Azután elereszti a kereket, amely magától visszaugrik az eredeti helyére, ami után ugyanugy cselekszik a következő 4, 5, 6-os számokkal. Mikor a hatos szám beállitása után a kereket eleresztette a hivó, a felhivott állomással már is össze van kapcsolva, a csengő megszólal a felhivottnál s a beszélgetést meg lehet kezdeni.
A beszélgetés befejezésével a kagylót ráakasztják a helyére s erre a kapcsolás azonnal önműködően meg is szünik. Ha a felhivott szám éppen mással beszélt, a hivó azonnal megtudja abból a különös zümmögő hangból, amely az utolsó szám befogadása után a kagylóban hallhatóvá tesz s ilyenkor természetesen csak pár perc mulva kisérelheti meg ujból a felhivást.
A készülék kezelése, amint ebből látható, a lehető legegyszerübb s olyan könnyü, hogy ugyszólván minden tévedés ki van zárva. Egyetlen dolog, amit nem szabad elfelejteni az, hogy mielőtt a kapcsolást megkezdjük, a hallgató kagylót le kell akasztani, azonban még az sem baj, ha nem tesszük ezt, mert olyankor ha a kagyló fel van akasztva, a számkerék nem mozdul meg s igy a feledékenységet azonnal észrevesszük.
Az automatikus berendezések legfontosabb előnye az, hogy az előfizetők minden tekintetben teljesen függetlenek a központ személyzetétől, a kívánt kapcsolásokat azonnal megkapják, ugyszólván az elképzelhető legrövidebb idő alatt s nem történhetik meg, hogy az ember akarata ellenére egy másik előfizetővel marad összekapcsolva sokszor nagyon hosszu ideig, amig a központban észreveszik a nem kívánt kapcsolást és megszüntetik azt.
