Néhusztán meséiből

 Cholnoky Viktornak emléke most, egy félévvel halála után is teljes élénkségben él azoknak lelkében, A kik ismerték és írásait szerették. A legkülönösebb és legegyénibb jelenségek egyike volt, az egyetlen és soha többet elő nem forduló ember példányok egyike, a melyek elütnek mindentől, a mi tipikus, nem tartoznak semmiféle embercsoporthoz, osztályhoz, nem olvadnak bele semmiféle emberi közösség világfelfogásába, hanem magukhoz alakítják az egész világukat, gondolatban átteremtik olyanná, a milyen nekik legjobban megfelel.

Cholnoky irásaiban egészen más a világítás, mint a milyet megszoktunk, a valóság dolgai eltolódnak eredeti arányaikból, vonalaik megőrzik ugyan eredeti jellemüket, de más kifejezést nyernek. Ebben áll Cholnoky fantasztikuma, a mely nem a képzelet megfeszítésével alkotott rendkívüli dolgokat jelent, hanem olyan dolgokat, melyeket az iró gondolkodása a maga természeténél fogva másként látott meg s másként is rajzol, mint a hogy a mindennapi agyvelőben tükröződni szoktak.

Az ilyen fantasztikumnak aza természete, hogy szűntelenül érezteti a realitással való szoros kapcsolatait, a valóságból kinőtt voltát s épen ezért annál erősebben szineződnek benne azok a vonások, melyek a valóságtól eltérnek. Ebből keletkezik a sajátságos humoros hangulat, a mely Cholnoky némely novelláját eltölti: a valóság és képzelet különös színjátszó összekeveredése kelti itt a humoros hatást.

A milyen fantasztikumba játszó volt Cholnoky látásmódja, ép olyan a gondolkodása is: égész más a logikája, máskép, más társulások útján kapcsolódnak össze benne a gondolatok és mégis logikusnak, belső törvények által összefűzöttnek tetszik, a mit mond. Nagyon jól lehet ezt figyelemmel kísérni párbeszédes darabjain, melyek mindegyike tulajdonképen nem egyéb; mint egy-egy gondolat űzése-fűzése két különböző ember agyán keresztül.

Különös és érdekes szofizmák ezek a gondolatsorok: akármennyire látjuk szofisztikus voltukat, mégis érzünk bennük valami meggyőző erőt kapcsolódásuk elevensége révén, a mely folyton ébrentartja azt a benyomást, hogy ezek mögött a gondolatok mögött élet van, hogy ezek egy embernek az élet-gondolatai Cholnoky új könyve, melyet még életében rendezett sajtó alá, de csak halála után jelenhetett meg, teljesen, minden jellemző vonásával mutatja az író szellemét, egy, és más vonásban talán teljesebben is, mint előbbi két novellás könyve.

Vannak benne a tudományos gondolkodásból vett háttérrel megrajzolt történetek, a melyeknek tudástól átlelkesített fantasztikuma az angol Wellsre emlékeztet, vannak különös történetek Trivulsióról, az író már ismeretes, kedvelt alakjáról, vannak pompás dunántuli magyar elbeszélések, - a Balaton tiszta, friss levegője és üdítő, bársonyos vize érzik a Balatoni emlék-en, a mely egyike Cholnoky legszebb munkáinak s általában az újabban keletkezett legszebb magyar novelláknak .

A hogy ebben egy balatonfüredi mulató társaság közé beállítja Jókai alakját, a hogy a tulajdonképeni mese szálait a történet hátterébe – ebben annyi gyöngédség és átérzés van, a mely a novella emlékét még soká rezgeti lelkünkben. A Néhusztán meséi Cholnoky Viktornak utolsó érintkezése olvasóival, minthogy a sírból jövő szózat, s nem tehetjük le kezünkből a meghatottság érzése nélkül.