Eddigelé a repülőgépek szerkezeti elhelyezésében alig történt valami nevezetes ujitás, mert pl. az még nem tekinthető különös ujitásnak, hogy a légcsavart a pilota ülése előtt, vagy mögött helyezik el és hogy a repülőgép szárnyfelületei egyes, vagy kettes fedelüek. A stabilitás, a levegőben való állóképesség kérdésének megoldása volna az igazi ujitás, a mely lényegesen csökkentené a szomoru balesetek gyakori számát.

Ugy látszik azonban, hogy az eszme közeledik a megoldás felé, legalább az a rendszer, a melylyel nemrégen Baumgürtel Ottó, drezdai mérnök próbálkozott, valóban megérdemli a szakkörök figyelmét, alkalmas lévén arra, hogy tökéletesítési alapul szolgáljon.

A nevezett mérnök ugyanis a képünkön jól szemléltethető rendszerrel kisérletezett. Ő ugyanis a légcsavarokat nem függőlegesen, hanem vizszintesen alkalmazza, persze: a vizszintességet ugy kell értelmezni, hogy a csavarok szárnyai némileg ferdén állanak, hogy a forgás alkalmával mintegy belefurakodjanak a levegőbe. A légcsavarnak ilyen elhelyezése, még pedig, a mint látjuk kétszeresen, lehetővé teszi, hogy a repülőgép egyenesen emelkedjék a levegőbe, holott eddig az csak ugynevezett nekifutás után volt lehetséges.

Az ujfajta repülőgép szerkezete kevésbé szövevényes és alkalmas arra, hogy némi javitásokkal megvalósitsa a kevésbé veszedelmes repülőgépről szőtt álmainkat.