A találmányai révén az az évszázad, a melyben mi élünk, bizonyára a nagyszerü jelzőt kapja majdan a késői idők krónikásaitól. Valóban nagyszerüek a legujabb kor alkotásai, s azon nem kell csodálkoznunk, hogy a nagyhatalmak, az államok fentartására hivatott forumok, a találmányokat a hadikészültség teljessé tételére fel is használják.
Van egy régi latin közmondás: Ha békét akarsz, készülj a háborura. Ennek a mondásnak az igazságát napról-napra látjuk. A lőpor feltalálásától kezdve a repülőgépekig minden találmány a hadierő fokozására szolgál. A kémiai találmányok tökéletesitik a lövegeket, az aczél és más szivós fémek adják a lövőszerszámok nagy ellentállásu anyagát, a vasutak felhasználásra kerülnek a hadicsapatok szállitására, az automobil hadiszerszám lett, a repülőgép szintén.
Ha olyan optikai találmány kerül napfényre, a melylyel a legnagyobb távolság vizsgálható át távcső segélyével, bizonyára hadiczélokra is alkalmas eszköz lesz. A hajótechnika legujabb vivmányai tették lehetővé, hogy ma már valóságos uszóvárakat épithet a hadikormány. A dreadnought elnevezés alatt ismert pánczélos hadihajók, a mint azt a most bemutatott képünk is igazolja, a tehcnikai élet minden csinját-binját igénylik épitésük közben.
Ez alkalommal csak a nagy hajóágyuk s azok elhelyezésére szolgáló ágyutornyokról akarunk egyet-mást elmondani. A tengeri hadviselés czélja a hazai partok megvédése elsősorban s az ellenséges partok megtámadása másodsorban. Az a tengeri hajó viselheti joggal a pánczélos hadihajó nevet, a melyik ugy a védelem, mint a támadás tényét biztonsággal tudja ellátni. A védelemre szolgál maga a pánczélhajó pánczélzata mögött elhelyezett ágyupark s ugyanez szolgál a támadásra is. Minél messzebb távolságra tudjuk az ellenfél támadását visszatartani, annál hathatósabb a védelem s minél nagyobb távolságról tudjuk az ellenséget ártalmatlanná tenni, annál eredményesebb a támadás.
Ez a czélja a nagy hajóágyuknak. A szárazföldi várakban is vannak nagy és nehéz óriási távolságra hordó ágyuk, talán nagyobbak is, mint a melyeket a hajókra szerelnek, de semmi esetre sem hatékonyabbak. Ez pedig azonnal megérthető, ha csak arra gondolunk, hogy a várágyu helyhez kötött s a várágyunál be kell várni, mig találási távolságra jön az ellenség, mig a hajóágyu helyhez nem lévén kötve, oda vihető s vele az egész uszó vár, a honnan a találás már lehetséges.
Nem volna teljes azonban a berendezés, ha a hajó vagy akár a várágyu csak egy irányban tudna hatást kifejteni. Régen, a mikor még a géptechnika ismeretlen volt, a várakat azért épitették köralakura s benne egy külön köralaku tornyot, hogy annak minden résébe egy-egy ágyut helyezve, lehetőleg minden irányt veszélyessé tehessenek az ellenség részrée. A hajókön sokáig nélkülözhették az ilyen fajta berendezést, mert a hajó aránylag elég könnyen fordulhatott a függőleges tengely körül. Ma már forgó tornyokat épitenek ugy a szárazföldi, mint az uszó várakban.
Képünkön is látható ilyen forduló torony. Egy óriási hajóágyu már bele van helyezve a forgó toronyba, a másikat éppen most ereszti le a hatalmas emelődaru. A háttérben látható két másik, magasabb torony, a melynek három alsó emelete szintén ágyuk elhelyezésére szolgál. Ezek a galériák is forgathatók, de ezekbe már sokkal kisebb ágyukat helyeznek el. A forgó torony és ágyuk szerkezetéről még fogunk szólani. Ez alkalommal azonban csak az általános elrendezés, valamint az elvek érdekelnek bennünket.
Szomoru aktualitást ad képünknek a legutóbbi balkáni háborus hirek közül talán a legborzalmasabb. A csataldzsai utolsó török védelmi vonalon, a védő török sereg hadállásait a Fekete tengeren czirkáló török hadiflotta, óriási hajóágyuikkal olyan hathatósan támogatta, hogy a támadó bolgár sereg állása még csak látható sem volt. A tüzérek a térképről vett távolságokra belőtték ágyuikat, s a hirek szerint borzalmasan biztosan találtak. Igy a tengeri hadihajók parti védelmet adtak.
