|
Hubay Jenő negyven évi jubileuma
November 4. és 5-én is volt egy-egy nagyszabásu hangverseny Hubay ünneplésére. Hogy az élete virágjában levő férfiút így ünneplik: nem csoda, Hubai egyik nemzeti büszkeségünk. Az egész világon mindenütt ismerik nemcsak nevét és nemzeti hovatartozását, hanem egyéniségét is, minden kiváló tulajdonságával. Ez az egyéniség a legértékesebbek egyike. Hubay első sorban művész; és nem kevésbbé nagy, mint nevelő, mint zenepedagogus; sőt kitörő temperamentuma a művészetnek két egészen különböző tevékenységét ejtette hatalmába - Hubay: zeneszerzőnek is jeles, hegedűjátszónak pedig ( azaz előadóművésznek) a legkiválóbbak egyike volt és maradt máig. Jubileumi ünnepén mint nevelőt - hírnevessé lett tanítványai útján - de mint művészt is, szerzeményeiben és saját játékában ünnepelte 40 évi működéséért a fővárosi közönség, a szokottnál is nagyobb lelkesedéssel. Igazság szerint Hubay ezt a magas évszámu jubilálást már öt évvel ezelőtt érdemelte volna: akkor volt negyven esztendeje, hogy először fellépett a nyilvánosság előtt; igaz, hogy még csak kilencz éves fiúcska volt (hírneves atyjának tanítványa a régi hírű Nemzeti Zenedében), és aztán még nyolcz évig tökéletesítette magát; de máris igen nagy készültséget tanúsított sőt egyenesen érettségéről tett bizonyságot azzal, hogy nehéz hangversenydarabját zenekar kíséretében adta elő.
Ez a fellépés jegyezte öt el egész életére a művészetnek. Kitűnő mestere volt: atyja, Huber Károly egy pár nemzedéken át az ország jó hegedűseinek szinte egyetlen tanára: aztán negyedfél évet töltött a világ elismert legnagyobb hegedűművészének oldalán: a szegény falusi, mosonymegyei fiúból berlini zeneakadémiai igazgatójává lett Joachim József mellett. A németből magyarrá lett apa után - a ki épen a magyar zenei stílusnak mestere volt, a mit színpadi és férfikarének-művei bizonyítanak - a magyarból németté lett Joachim: a legmagasabb művészettel sem elégítette ki Hubay lelkét. A húsz éves ifjú még a franczia művészetre szomjazott; Párisban a legnagyobb hegedűművészek egyikéhez fordult, Vieuxtemps-hez, a ki játékát meghallgatva, boldogan fedezte fel a fiatal magyarban lelki rokonát családjának is e szavakkal mutatta be Hubayt: „ végre megtaláltam utódomat!” S ennél a mozzanatnál van helyén, hogy egyetlen vonással jellemezzük jubilánsunk előadóművészetét egyszersmind a szerzeményeiben is híven megnyilatkozó egész egyéniségét: mindenek felett előkelő; azaz tüzes temperamentumát a gyöngéd érzelem s az ízlés mérsékelik. Ez a lelki előkelősége szerezte meg számára a társadalmi életben elfoglalt magas polczát s a közszeretet. Még sokan emlékezünk Hubaynak Párisban kapott magasztaló kritikáira és belga, hollandi, angolországi hangversenykörutjainak nem közönséges sikereire. S nemcsak egyéni, hanem nemzeti kitüntetésnek éreztük, mikor 1881-ben, Viextemps ajánlatára, az ő utódául Hubayt meghívták a brüsszeli zeneakadémia tanárául. Itt ő vonósnégyest alapított, megírta nehány kisebb-nagyobb szép szerzeményét, a kezdettől fogva fényes szerepet játszott a belga főváros zenei életében. Öt év múlva új korszak kezdődött életében. Atyja, Országos Zeneakadémiánk hegedűtanára, meghalt - természetes dolog volt, hogy tanszékét a méltó fiú nyerje el. Így került Hubay Jenő haza; (a zeneakadémiának ma ő a legrégibb tanára). Első dolga az volt, hogy mikor az ország legmagasabb foku zeneiskolájában gordonkatanszéket szerveztek: az európai hírű Popper Dávidot nyerte meg művésztanárul.
Csak ők ketten dicsekedhetnek azzal, hogy nevük még a tengeren túlról is vonzott ide növendékeket. Két évtizeden át működött vonósnégyesük is dicsőséget hozott az országra: magyar zeneszerzőket (Aggházy Károly, Beliczay Gyula, Jámbor Jenő stb.) szólaltatott meg, s oly nagyságok, mint Brahms, nem egy művök első előadását bízták A Hubay-Popper négyesre. Maga Hubay e mellett a lipcsei kényes „Gewandhauskonzertek-től” kezdve lefelé egész Németországban, de orosz, olasz, román földön is, számtalan hangversenyen szerzett diadalt kiváló előadó- és zeneszerzőművészetének. Brahms „Ungarische Tanze” czímű, zongorára négykézre szóló magyar nóta-átirataival tette nevét világhírűvé, a melyek ugyan a maga nemében mesteriek, de maga a szerző sem tarthatta méltóknak az ő kisebb-nagyobb szabású, igazi remekműveihez. Ugyanezt a tünetet állapíthatjuk meg Hubay világhírével szemben, magánhegedűre (zongorakísérettel) irt nagyszámú eredeti műveit mindenütt játszszák, három nagy hangversenydarabja, komoly szimfóniája, szintén hívatva vannak tekintélyét növelni - de a kerek világon legelterjedtebbek az ő virtuózjellegű nótaátiratai, melyeket „Scénes de la Csárda” czím alatt egyaránt megtalálunk a világ minden részén a hangversenyek műsorán.
Berlin és Bécs előadták a „Falu rossza” népszínműből irt operáját de egész Európa, mintegy 70 színpad, juttatta diadalra Hubaynak „A cremónai hegedűs”czímű kisebb dalművet, 1894- óta. A jeles művész ma már jóval több, mint száz művet bocsátott közre, köztük dalokat, férfikarokat stb.; a nagyszabásúak közül olvasóink bizonynyal még jól emlékeznek az „Egy pár kis faczipó” czímű Ouida-regényből írt, bájos „Moharózsa” czímű operára, meg a Berczik Árpád szövegére komponált „Lavotta szerelme” czíműre. Egyébiránt Hubay teremtőerejének még ifjú üdeségéről tanúskodik az „Egy szerelmi éj” czímű opera, melyet Hubay épen benyújtott a Magyar Királyi Operaházhoz - sőt egy munkában levő Rákóczi-opera is, melynek szövegét Telekes Béla irta. S ez a nagyarányú munkásság, a a mely bízvást lefoglalhatta volna az egész embert, csak a tanári foglalkozás mellett megmaradó, mondhatni szabad órák eredménye. Nálunk Magyarországon a zeneművésznek még mindig a tanítás a tulajdonképeni kenyéradó pályája. Hubayról tudjuk, hogy a zenetanítást nemcsak száraz hivatalos órák időtöltő robotjának nézi, hanem teljes lélekkel és ambiczióval dolgozik tanítványainak művészi kiképzésén. Ezzel a zenepedagógusi kiválóságával érte el azokat a sikereket a melyeknek oly nagy szerepe van zenei életünk fellendülésében. Hubay tanári kiválóságát dicsérik az olyan eredmények, mint Geyer Stefi, Szigeti József, vagy Vecsey ferencz, világraszóló művészete. Az ilyen rendkívüli tehetségek természetesen nem mindig vetődnek fel, de hogy ezek is ilyen könnyen ki tudtak fejlődni, abban Hubaynak nagy érdeme van s még kevésbbé jelentékeny tanítványain is mindig megérzik a mester gondozó kezének nyoma. A ma élő magyar zenei kiválóságok között egy sincs, a ki sokoldalúság dolgában mérkőzhetnék Hubayval. Mint zeneszerző, tanító és mint előadó művész - szóval művészetének egész területén - egyaránt európai hírű lett és maradandó nyomokat hagyott a magyar zene fejlődésében. A ma is ifjúi lelkű - Hubay Jenő boldogan, büszkén tekinthet vissza zeneszerzői és tanári, valamint hegedűművészi múltjára; de ép oly merész, ép oly jogosult reményekkel nézhet ő is, nézünk mindnyájan, az ő még hosszú művészi és tanári jövője elébe. ……Hubay a magánember: szintén boldog ember. 1894 óta neje: Cebrián Róza grófnő; van két szép és jó fiuk, van nagy kiterjedésű földbirtokuk, s az egykori német törzsből származott nagy magyar művész - egyéb felsőbb kitüntetések mellé - 1907-ben a magyar nemességet nyerte, egyik birtoka réven „Szalatnyai” előnévvel. S a mikor valamelyik művészi ideálját veszély fenyegeti: megcsillogtatja írói tehetsége aranyérczét és erős fényt vetít napirenden levő kérdésekre, mint tette a mult év nyarán az operaház körül folyt szóharczban is, teljes eredménnyel. K.I. TELEKES BÉLA HUBAY JENÖNEK
Zengő magyar álmok művésze, üdv neked: |