Ellenzéki interpelláció a munkanélküliség ügyében

Huszár Károly ellenzéki képviselő a képviselőház november 29-iki ülésén a gazdasági pangás és pénzhiány miatt a rendkívüli nagyarányú munkanélküliség ügyében interpellálja a miniszterelnököt. Statisztikai adatai szerint most mintegy százezer ipari munkás van munka nélkül az országban; csupán Budapesten ötvenezer a munkanélküliek száma és ezek között mintegy ötezer magántisztviselő és kereskedelmi alkalmazott is van.

A munkanélküliséget csak fokozza a közmunkák szűk körre szorítása; az államvasút sem költötte még el azt a százötven milliót, a mit erre az évre beruházásokra megszavazott a törvényhozás. Budapest nagy fényűzéssel épít fürdőket, de a munkanélküliek számára csak ötvenezer koronája van, az államnak pedig még annyi se. Budapesten a rendőrfőkapitány egy rendelettel még az utczán való tartózkodást is megtiltotta a munkanélkülieknek.

Kérdi a miniszterelnököt, hajlandó-e oly közgazdasági politikát kezdeni, mely csökkenti a munkanélkülieket, hajlandó-e azonnal megkezdeni a beruházásokat és pénzsegítségben részesíteni azokat a városokat, melyek a munkanélküliség ellen akczióba lépnek? Kérdi, miben állott az árvíz által sújtott vidékeken a kormány akcziója? Hajlandó-e a kormány a munkanélküliekről statisztikát készíteni, a munkaközvetítést kiterjeszteni s a munkahiány ellen való biztosítást tanulmányozni? 

Gróf Tisza István miniszterelnök az interpellálónak csak tárgyilagos megjegyzéseire kiván válaszolni. Mert a kormány igen komolyan foglalkozik a munkanélküliség kérdésével. 

Az interpelláló hivatkozott egy rendeletre, a melyet a főkapitány a munkanélküliek ügyében adott ki. Tudjuk, hogy az utolsó időben bizonyos utczai gyülekezések történtek s azoknál, fájdalom, mindjárt kezdetben mutatkoztak bizonyos kisebb rendzavarások, többek közt a Rákóczy-úton több kirakatot bevertek. Nagyon helyesen járt el a főkapitány, mikor igen komoly figyelmeztető szózatot intézett a munkásokhoz s a tüntető körmenetek abbahagyására fölszólította őket.

Abban a minden tekintetben részvétre méltó lelkiállapotban, a melyben önhibájukon kivül az általános ipari pangás által sújtott munkások vannak, természetszerűen nagyon könnyen hajlandók a legkisebb nyugtalanító benyomás folytán oly rendzavarásra, a mely szükségessé teszi a hatóságok részéről a legenergikusabb beavatkozást és a melynek szánalomraméltó áldozatai lennének azok, a kiket vezérei odaküldtek, míg ők maguk a rájuk eső felelősség alól kibujnak.

Az a hang, a mellyel a Népszava izgatja őket és az a lelkiállapot, a melyben a munkanélküliek vannak, nem engedi, hogy kisértésnek tegyük ki őket, a mikor egy pillanatnak gyújtó hatása alatt oly cselekedetekre ragadtathatják el magukat, a melyeknek gyászos következményei valóban kiszámíthatatlanok. (Élénk helyeslés.) 

Ennek a kormánynak, a mely nem szűkölködik nehézségek nélkül, a legtöbb gondot az ország gazdasági helyzete okozza. Épen akkor, a mikor a szóló kormányra lépett, óriás árvizek voltak az ország keleti felében. Ezt a csapást még fölülmúló erővel nehezedett a népre a tavalyi gyönge termés után az idei inséges termés. A kormánynak egyik legsúlyosabb gondja volt a falusi lakosságot fenyegető inségen segíteni. 

De súlyos helyzetbe jutott az ipari munka is.
Az ipari pangást árnyékként szokta követni mindenkor az ipari munkanélküliség. Nemcsak a pénzdrágaság, de a pénzhiány is nehezedett az országra. Ezt megérezték az egész világon, de sehol sem oly mértékben, mint minálunk. Csökkent a közönség általános fogyasztóképessége és az egész vonalon mindenki redukálta beruházásait. Az állami beruházások csökkenéséről azonban nem beszélhetünk. Az állam maga is nehéz pénzügyi helyzetben van. A legnagyobb óvatossággal kell meggondolni minden ujabb kiadást. 

De ma is segíteni kell azokon, a kiknek a mai betevő falat megszerzése is nagy gondot okoz. A munkanélkülieken az államnak, a társadalomnak, s a városoknak kezet fogva kell segíteniök, mindent, a mit lehetséges, meg kell tenni a munkaalkalom szaporítására. A kormány máris érintkezésbe lépett rövid úton a fővárossal, mert az az álláspontja, hogy itt Budapesten a közvetlen megoldást a főváros vegye kezébe. A kormány érzi azt a kötelezettséget, hogy direkt anyagi segítséggel is támogatnia kell a főváros akczióját. (Zajos helyeslés.) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Éljenzés és taps a jobboldalon.)