A nemzetközi kereskedelemben óriási fontossága van a versenyképes termelésnek.
A tisztán nemzeti termelésre utalt országoknál természetesen nem lehet szó versenyképességről. Ha tehát a gazdasági politika legfőbb célja az, hogy a népesség jóléte minél nagyobb, gazdasági élete pedig minél állandóbb legyen, ugy e kettős cél elérése végett elengedhetetlenül szükséges a minél több néppel való érintkezés.
Minden népnek saját termelési köre meg van határolva.
Egyrészt a természet részéről, mert valamely ország területén csak bizonyos növények teremnek, bizonyos állatok élnek, s a föld is csak bizonyos ásványi termékeket rejt magában.
Egy másik szempont, mely a termelés körét meghatárolja a szociális gazdasági állapotok, vagyis azon anyagi eszközök tömege és természete, melyek felett az illető ország rendelkezik. Ezeket a korlátokat a népek annál jobban érzik minél elszigeteltebbek, ellenben annyival enyhébb a nyomás, minél nagyobb mértékben vesznek részt a nemzetközi kereskedelemben.
Legyen bár minimális az ország versenyképessége, a külföldi piacokon az ezekkel való érintkezés minden esetre növeli versenyképességeit, mely ez esetben kiterjed oly árukra is, melyeket csak a külföldi piacok termelnek s melyek saját területén egyáltalán nem is volnának produkálhatók.
Fontos momentum továbbá, hogy a nemzetközi kereskedelem kiegyenliti a termelésben előálló inkongruenciákat időben, térben és tömegben. Időben mert a fogyasztásnak egész éven át van szüksége a különböző fogyasztási cikkekre, holott az egyes országok azokat csakis az év egy bizonyos részében termelik és szolgáltatják. Az év többi részében tehát máshonnan kell azokat beszerezni.
Térbeli és tömegbeli egyenetlenségeket az által egyenliti ki a nemzetközi kereskedelem, hogy valamely messze eső termelési hely nagymennyiségü produkcióját egy bizonyos cikkben felosztja az egész világ fogyasztói között.
A természet azonfelül korlátozza és megjelöli azt a motivumot is, amely az ország saját területén nyers árukban termelhető. A lakosság szaporodása azt a produkciót természetszerüleg relative csökkenti. A föld produkciójának ezt a csökkenését ki lehet egyenliteni az ipari termelés fokozásával ami által dacára annak, hogy a lakosság, valamint az élelmi szernek és egyéb szükségleti cikkek iránti kereslet emelkedik, nem csökkentik az ország átlagos jövedelmét, sőt ellenkezően azt növelik.
Oly ország azonban, melynek nemzetközi kereskedelme van, termelését ugy oszthatja be, amint az neki legjobban megfelel. Első sorban tehát oly javakat fog termelni, melyek a legproduktivabbak. Kétségtelen, hogy oly népek, amelyek szükségletük kielégitésének munkáját egymás közt felosztják sokkal produktivabb munkát végeznek, mintha izolálnák magukat.
Az az ország, amely részt vesz a nemzetközi kereskedelemben, főleg azokat a javakat termeli, amelyekhez legkevesebb munka és költség árán jut. A felesleget exportálja azokba az országokba, melyekben ezen javak termelési feltételei kevésbé kedvezőek, és viszont importálja azokat a javakat, melyeknek termelési feltételei saját országában kevésbé kedvezőek azokból az országokból, ahol ezen termelési feltételek az illető árukra nézve a legkedvezőbbek.
Minden ország gazdasági érdeke azt kivánja, hogy minél nagyobb területen fejlődjék a szabad forgalom.
