A magunk útján

Különös, minden megszokottól különböző, de izgatóan érdekes könyv a Révész Béla új könyve. Csupa heves, konvulziókkal teljes líra, nagy indulatoknak, fájdalmas felháborodásoknak, epedő reményeknek és egy erős, szinte vallásos hitnek szavakba való kitörése.

Egy kicsit emlékeztet a formájával, a hangjának zengésével, szabálytalanul ritmikus beszédével, kenetes lendületével az ó-testamentom lírai könyveire, - csakhogy a vallás, a melyet hirdet, forradalmi vallás, a mai kitagadottak, szenvedők, nyomorultak eljövendő boldogulásában való hit.

Kötött formába nem szorított, prózai himnuszok, melyek néha szinte apokaliptikus hangon hirdetik a szenvedő milliók panaszait, az ujjongó bizalmat a jövőben, a forradalmi eszméknek való lelki odaadást.

Novellák, melyek túl vannak telítve értéssel, a levegőjük forró és a kirobbanásig fülledt a beléjük sűrűdött indulattól, a hangulatuk ostromló erővel ragadja az olvasót maga után: Proletár könyv, tele proletár érzéssel, minden szenvedő szenvedéseit magára vállaló szolidaritással, de a ki teljesen idegen a szocziálista gondolatmenettől, azt is megkapja a belőle kiáradó forróság.

Érezni kell, hogy a szavak mögött az írónak nagyon erős indulata rejtőzik, egész valója részt vesz e szavak kimondásában, melyek úgy sorakoznak ki egymás mellé, mintha közvetlenül, azon melegen és vérzőn a lélekből törnének az olvasó fülébe.

Ilyen közvetlenség és hit előtt el kell hallgatnia minden elfogultságnak, a mely a mondanivalók nyers anyaga ellen támadhatna, mert itt egy emberi megnyilatkozás van előttünk: egy író szól hozzánk, csak azért, hogy a maga lelkének túlhevített feszültségén enyhítsen a kimondott szóval, hogy elviselhetővé tegye maga magának azt a zaklatott nyugtalanságot, melytől máskép nem tud megpihenni.

Nem irodalmi, tehát korlátok közé szorított meggondolások, nem az olvasóra való hatás kívülről jött czélja, hanem a megnyilatkozás belső kényszere szólaltatja meg Révész Bélát s szava önmagától, majdnem önmaga ellenére ölt művészi formát, csak azért, mert a ki megnyilatkozik, természeténél fogva iró. A kik szeretik az ilyen önvallomásszerű írásokat, melyekből bepillanthatnak egy forrongó élet kráterébe, - azok sokáig meg fognak emlékezni, elolvasása után, Révész könyvére.