|
A Rajna mentén
A németek nagy, nemzeti büszkesége, a Rajna már sok csalódást okozott azoknak, a kik sokat vártak tőle. A kik azt hitték, hogy valami rendkívüli, eddig sohasem látott szépségekben fognak gyönyörködni. Azt kellett ugyanis tapasztalniuk, hogy a Rajna egy regényes vidékekkel bíró, de sok helyen ellaposodó folyó és egyéb semmi. A csalódás fölötti elkeseredés sokakat igazságtalanokká tesz, ők azután annyira leszólják a Rajnát, hogy a meglevő szépségeket is letagadják. Ezeknek a zsörtölődőknek nincs igazuk. Mert eltekintve attól a sok, gyönyörű fekvésű, pompás és épségben megőrzött vártól, a Rajna egy másik nagy erénnyel is dicsekedhetik. Amerre ugyanis a szem ellát, mindenfelé dúsan gyümölcsöző szőlőtőkék hajladoznak. Ők adják a világszerte híres rajnai borokat. Azonfelül mindenhol gyárak kéményei füstölögnek, annak jeléül, hogy a Rajna partján lakó népnek akkor is jut kenyér, ha a jég egy szemig elveri a szőlőt. Így természetesnek látszik az a gazdagság, melynek nyomait a Rajna mentén oly gyakran megfigyelhetjük. Sűrűn mosolyognak felénk a tisza falvak és barátságos városkák piros cserépfedelei. A gyümölcstől roskadozó kertekből, dús kalászt termő mezőkből pedig olyan parasztudvarok emelkednek ki, melyek nálunk holmi százados, nemesi dominiumnak is beillenének.
A Rajnának Mainztól Kölnig eső részét a „regényes résznek” nevezik. Ha Frankfurt megtekintése után Mainzból hajón elindulunk, a számos - utunkat szegélyező - vár közül különösen Rheinstein bír nagyobb érdekkel. Mert l689-ben rabló franczia csapatok felgyújtották és földig lerombolták. Akadt ember, a ki ezt a várat is újjá építtette, talán még szebben, és stílszerűbben, mint a milyen volt. A hajó meglassítja menetét, Bacharachban vagyunk, mely város környéke már a középkorban is híres volt borairól. Pedig ezeket a borokat taligán kellett Bacharachba szállítani, mert a Rajna itt tele volt veszedelmes szirtekkel, melyek lehetetlenné tették, hogy csónakon rajta közlekedjenek. Az ódon, ma érdekes város fölött Stahleck vára emelkedik, melyet a harmincz éves háborúban épen nyolczszor romboltak és építettek fel újra. Kitűnő stratégiai fekvésénél fogva Blücher innét igazgatta vezéreit. A szemközti parton, Cauban fel is állították szobrát. A következő érdekesség a Loreley sziklája, melyről a monda szerint a sellő halálba csalogatta a jámbor halászokat. Aranyfésűvel simogatva aranyhaját, oly csodás dalt hallatott, hogy minden földi halandót elbűvölt vele. A kis csónakjaikon arra evező halászok felnéztek az éneklő csodára és eközben halálra zúzták magukat a Rajna szikláin. A habok nagyot locscsantak és elnyeltek csónakot és halászt egyaránt. Braubach városa fölött emelkedik a Marksburg, melynek tatarozása most folyik. Berendezése hű képét fogja adni a lovagok életének. Andernach ódon városkája eredetileg kelta telep volt. Később a rómaiak szállták meg a Rajnának ezt a szűk völgyét és itt építették az ötven Drusus-kastély egyikét. Még később frank uralkodók székhelye volt, a középkorban pedig szabad birodalmi város. Hatalmas falai ma is sok érdekes történelmi becsű épületet rejtegetnek. Coblenz után Drachenfels vára következik, melyre különösen a Roland-kapun keresztül nyílik festői kilátás. A német hősköltészet e legnagyobb alakja, Roland, állítólag azért építette ide a kastélyát, hogy mindig láthassa az egy hamis halálhír folytán őt apáczaruhában, Nonnewerth kolostorában sirató szerelmesét, Hildegundét. Drachenfels várában pedig állítólag a másik nagy hős, Siegfried, ölte meg a mesebeli sárkányt. A hires német diákvárost, Bonnt és a modern Kölnt elhagyva, a Rajna nyugodtan tovább kanyarog, apátságok, zakatoló gyárak és Csipkerózsa módjára szunnyadó várak mellett. Sárosi Bella. |