A Krausz József Fiai féle eszéki hengermalmi részvénytársaság kigyuladt és teljesen leégett.
Ez a malomégés, mely csak szaporította az Eszéken már leégett néhány malom pusztulásának borzalmait, oly nagy és oly heves volt, hogy a tűzoltóság minden oltási kisérlete kudarcot vallott és arra kellett szorítkoznia, hogy a közelebb fekvő más épületeket megóvja. A tűz idején szerencsére szélcsend volt, mert ellenesetben Eszék egész alsó városrésze elpusztult volna. 

Mint a legtöbb tűzesetnél, itt is erős volt a vízhiány és ahhoz hozzájárult még, hogy az egyik nagy vízfecskendő, melynek ára 2800 korona volt, is elégett. 

Emberéletben szerencsére nem esett kár, nehány tűzoltó súlyosan megsérült ugyan, de sikerült őket megmenteni. 

A malom 950.000 koronára a Triesti Általános Biztosító Társulat (Assicurazioni Generali)-, az Első Magyar Általános Biztosító Társulat- és az Adriai Biztosító Társulatnál volt biztosítva. 

A nagy malom helyét csupán üszkös romhalmaz jelzi most s a malom részvényesei csakis bölcs előrelátásuk és idejében való gondoskodásuk folytán menekültek meg attól, hogy a borzasztó tűzvész következtében vagyonukat veszítsék: nincsen káruk, megmarad vagyonuk, mert biztosítás útján jó előre elejét vették a tűzokozta károknak s egyedül ez az oka annak, hogy nem jutottak koldusbotra és káruk biztosítás útján megtérült.

A biztosítás áldásait azonban nemcsak a malom részvényesei, de a munkások is élvezni fogják.
Kizárólag a biztosítás tette ugyanis lehetővé, hogy a részvénytársaság az elpusztult malmot mielőbb ismét felépíthesse s így tehát az időközben munkanélkül maradt több száz munkás hamarosan újból munkához és kenyérhez jut majd – a biztosítás áldásdús tevékenysége folytán.