Az amerikai csekk-rendszer

Látva azt a tülekedést, amely – Angliát kivéve – egész Európában a posta és a bankpénztáraknál napról-napra fokozódik és figyelemmel kisérve a mi berendezéseinket az érkezett pénzküldemények kézbesitése, a különböző számlák, nyugták, váltók stb. inkasszója közül, önkénytelenül is fölmerül az a gondolat, hogy mi akadálya annak, hogy a mi mérvadó kereskedő köreink, a mi előkelő vezető embereink a bankszakmában konzekvensen utját állják a haladásnak a fizetési- és elszámoltatási eszközök kiterjedése körül. Például abban az irányban, amelynek köszönhetik az északamerikai Egyesült Államok azt, hogy körülbelül: 7 milliárd dollár évi értékforgalmukból több mint kétharmadrészt nem készpénzben, hanem átutalás utján egyenlitenek ki. 

Amerikában ismeretlen fogalom a pénzeslevélhordó és az inkasszáns.
Ott igazán sok helyütt kész veszedelem volna az ilyen foglalkozás. Az Egyesült Államokban annyira el van terjedve a folyószámla-összeköttetés, hogy nincsen kereskedő vagy iparos, ha még olyan kis üzlettel vagy mühellyel bir, akinek ne volna a lakóhelyéhez legközelebb eső kis bankban folyószámlája. Hölgyek, egyszerü háziasszonyok, a heti füszer- vagy husszámlájukat, a kis havi gázszámlájukat csekkel fizetik.

A magánosok, tisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak már 50 dollárral nyithatnak folyószámlát és a csekkönyvet ugy viselik magukkal, mint zsebórájukat. A bevásárlásaikat is a legnagyobbrészt azzal teljesitik, igaz, hogy csak ismerős helyen, vagy akkor, ha a bevásárolt árut lakásukra szállitani engedik, amely viszont egy szokásos módja az ellenőrzésnek a csekk-elfogadó részéről, hogy a csekk-kibocsátó rendelkezik-e rendszeres lakással. 

Éppen ugy fölösleges ott postai pénzküldésnél, hogy a posta a cimzettnek kézbesitse a postautalványt, illetve ezzel kapcsolatosan magát az utalványozott pénzösszeget. A postahivatal a feladónak a feladás alkalmával nemcsak a vevényt, hanem egyuttal az eredeti postautalványt is kiszolgáltatja és igy a feladó az utóbbit egy egyszerű zárt levélben közvetlen küldi el, a cimzettnek van folyószámlája egy lakóhelyéhez legközelebb eső banknál, ugy az egyszerűen a beérkezett eredeti utalványt a többi befizetéseivel, vagy egyéb általa fizetés gyanánt elfogadott idegen csekkel együtt „deponálja" és a kis bank e „deposit” után a megfelelő értéket miden levonás nélkül az illető folyószámlatulajdonosnak javára irja.

Ha pedig a cimzettnek történetesen nem volna folyószámlája valamelyik banknál, – tehát ezer esetben tízszer, – akkor a postautalványt készpénz gyanánt elfogadja akár a házabeli füszeres, akár a mészáros vagy bármelyik környékbeli üzlettulajdonos, aki a cimzettet ismeri és igy tudja, hogy a postautalvány az ő jogos tulajdona. Minden körülmény között elfogadja azonban azt akár a háztulajdonos, akinél az illető lakik, akár a főnök, akinél az illető alkalmazásban van, akár pedig a vendéglős, akinél kosztol, szóval ennek teljesen fölösleges a pénzeért a postára fáradnia. 

Inkasszáns – az ott ismeretlen fogalom.
A legritkább esetben kopogtat az amerikai lakásán valaki, hogy valamiért pénzt szedjen. A gáztársulatok, a villamos világitási vállalatok, a tejárus, a füszeres, a mészáros, a gyümölcsös, a szenes, szóval mindazok a termelők és kereskedők, akikkel heti vagy havi összeköttetésben állunk, ott posta utján küldik széjjel a számlájukat és az ellenében ugyancsak egyszerű, nem ajánlott, levélben kapják érte ügyfelük csekkjét, amely annak idején a bankjuk utján, havonkint visszakerülvén a kibocsájtóhoz, eredeti elismervény gyanánt is szolgál.

Ha a számla még olyan kicsi, még akkor is ez a legegyszerűbb módja a kiegyenlitésnek, a legbiztosabb és a legelfogadottabb, sőt már annyira fejlődött az inkasszónak ez a formája, hogy lenézik azt a háziasszonyt, aki például naponkénti hussszükségletét készpénzben fizeti. Ötven dollárja ott mindenkinek van, ha nem tovább, de egy napra, amikor a folyószámláját megnyitja, mert nincsen semmi akadálya annak, hogy a következő napon már 49 dollárra önmaga is csekket „huzzon”, csak maradjon a folyószámláján mindig követelési saldó-ja, ha ez még oly csekély is. 

Tekintettel arra a körülményre, hogy Amerikában a csekktörvények igen szigoruak, hamisitások akár a folyószámla-tulajdonosok részéről a legritkább esetben fordulnak elő. Visszaélések pedig még abban az esetben is teljesen ki vannak zárva, ha a számlatulajdonos egyes csekklapokat elveszít.